Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XX. kötet. (Budapest, 1902)

73 ez utóbbi amannak folyományát képezi, és mert az alperesnek azt az ellenvetését, hogy a G. a. levél pusztán ajánlat jellegével bir annak tartalma egyenesen megczáfolja. A dolog ilyen állásában a beperesitett követelés elismert és kifizetni igért részére nézve az elévülést illetőleg nem a kereskedelmi törvény 487. §-a, hanem az elismerésnek uj, önálló jogczimet alkotó természeténél fogva a magánjognak az elévülést szabályozó rendelkezése az irányadó. A magánjogi elévülés ideje pedig a G. a. levél keltétől el nem telt. Ennélfogva stb. (1899 november 14. 2569. sz.) A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete megváltoztattatik, és az elsőbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Tekintve, hogy a G. a. 1896 augusztus 26-án kelt alperes által valódiság tekintetében nem kifogásolt levélben alperes a felperesi követelésből 601 frtnyi összegnek helyességét elismeri és ennek kifizetését felperesnek felajánlja, ez az egyoldalú kijelentés pedig, miután felperes az abban foglalt ajánlatot el nem fogadta, és igy az egyezségnek nem minősíthető, a felperesi követelés 601 frtnyi része önálló elismerését magában foglaló kötelezést nem tartalmaz ; tekintve, hogy ezen, egyezségnek nem minősíthető egyoldalú nyilatkozat a követelés jogczimét nem változtatta meg és uj jogalapot nem teremtett, és ennélfogva ez a követelés a biztosítási szerződésből származván, a kereskedelmi törvény 487. §-a szerinti egy évi elévülés hatálya alá esik, ennek az elismerő nyilatkozatnak hatálya tehát az elévülés tekintetében csak abban áll, hogy az elévülést 1895. évi augusztus 26-án megszakította, attól fogva azonban az egy évi elévülés újból kezdetét vette ; tekintve, hogy az elévülés újból megkezdésének 1895 augusztus 26 iki időpontjától jelen perbeli keresetnek 1897 szeptember 9-én történt meginditásáig a kereskedelmi törvény 487. §-ában megszabott egy évi elévülési idő letelt, mindezeknél fogva stb. 45Ha a hagyatéki leltárban hagyatékként összeirt összeg az özvegy birtokában van és vitás az, hogy ezen összeg a hagyatékhoz tartozik-e, avagy az özvegy tulajdona, aki azt