Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIX. kötet. (Budapest, 1901)

33 az ezen időszakra esedékes részletek 5400 írttal egyszerre volta egy összegben megítélendők. Elutasította azonban a kir. törvényszék felperest a 3. számla 1. tétele alatt felszámolt 1200 írttal, mert gyógykezelési és orvosi dijak czimén részére a bűnügy során már 683 frt 72 kr. lőn megállapítva, ujabb költségek lenforgását pedig nem igazolta. A 2—4., 6., 11—18. tétel alattiak megítélhetők nem voltak, mert stb. (1899 július 19. 20,952. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét, a menynyiben felperest a B. alatti jegyzék 1—4., 6., 11 —18. tételeiben felsorolt követeléseivel elutasította, és 5., 7., 8. tételeiben felsorolt kiadások megtérítésére elsőrendű alperest kötelezte, helybenhagyja ; ellenben ugyanazt az ítéletet egyéb részeiben megváltoztatja akkép : hogy felperest másodrendű alperes irányában keresetével elutasítja és kötelezi, hogy alperesnek 300 korona perköltséget fizessen ; és hogy elsőrendű alperest a B. a. jegyzék 5., 7. és S. tételeiben felsorolt 350 frt s jár. felül csupán csak arra kötelezi, hogy felperesnek az 1892 október 28-tól 1902 október 28-ig terjedő 10 évre, ha az ez időszak alatt életben marad, a 350 frt életjáradékot negyedévenként egyenlő részletekben előre oly módon fizessen, hogy az eddig lejárt részleteket egy összegben a 300 koronára mérsékelt perköltséggel együtt fizesse le ; ezt meghaladó követelésével pedig felperest elutasítja. Indokok: Az elsőbiróság ítéletét, a mennyiben a felperest követelésének egy részével elutasította, viszont azonban a B. a. jegyzék 5., 7. és 8. tételeiben felsorolt összegek megtérítésére elsőrendű alperest kötelezte, felhozott indokaiból kellett helybenhagyni. Egyéb tekintetben az elsőbirósági ítéletet a rendelkezés szerint meg kellett változtatni : mert habár tény, hogy a sas-uteza 22. szám alatti ház felépítésére 2. r. alperes vállalkozott s 1. r. alperes munkavezető pallérja volt, az alperesek közt fenállott ez a viszony csakis abban az esetben állapítaná meg a másodrendű alperes kártérítési felelősségét felperes irányában, ha kimutatta volna, hogy másodrendű Döntvénytár. I. ^