Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIX. kötet. (Budapest, 1901)

2'3 kebleztettek be, s illetve könyvkivonat alapján jegyeztetett elő, továbbá abból a körülményből, hogy Sz. F. a zálogjogi bekeblezések és előjegyzés eszközlésekor már a telekkönyvi ingatlanok tulajdonosa volt, meg lehet állapítani, hogy a zálogjogilag biztosított hitelezők Sz. F.-nek személyes hitelezői és Sz. F. az által, hogy hitelezői követeléseiket zálogjogi bekeblezéssel vagy előjegyzéssel biztosították, azoknak pusztán dologi adósává nem vált ; azt a körülményt pedig, hogy Sz. F.-nek jelzálogilag túlterhelt ingatlanain kivül egyéb vagyona nincs, a csőd elrendelésének akadályául elfogadni azért nem lehetett, mert ez a körülmény a csőd elrendelésének akadályául az 1881. évi XVII. tcz. 87. §-a értelmében csak akkor szolgálhatna, ha a csődöt kérő dr. T. G. a csődeljárási költségek viselésére késznek nem nyilatkozott és a szükséges összeget le nem tette volna; dr. T. G. azonban a megállapított s megfelelőnek talált 600 kor. költségbiztositékot már a csődnyitási kérvény beadásával egyidejűleg birói letétbe helyezte. (1900 július 10. 1633/900. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság végzése indokaiból helybenhagyatik. = Hogy a hitelező követelésének zálogjogi bekebelezése által nem veszti el személyes hitelezői minőségét, lásd a kir. Curiának 1889 , április 30-án 463. sz. a. és 1889 október 8-án 1286. sz. a. hozott hasonló határozatait (Márkus IV. k. 8192. sz. a.). — Lásd a Dtár u. f. VII. k. 128. és XXIII. k. 57. sz. a. közölt határozatokat, amelyek szerint tényleg létező vagyon hiányában a panaszosok a költség viselésére való készségükön felül valószínűvé kötelesek tenni, hogy van oly igény, mely a csőd elrendelése folytán érvényesíthető, s hogy ekként a tömegbe vonható vagyon előállítható. A Dtár III. f. XI. k. 35. sz. a. közölt curiai végzés ily igény fenforgása alapján rendelte el a csődöt, melynek költségei már előre letétbe helyeztettek, abban az esetben, midőn panaszosok panaszlott azon nyilatkozatának megtámadhatását tették valószínűvé, amely szerint, noha atyja végrendeletében elvonta tőle törvényes osztályrészét, ő örökségi igényeire nézve kielégítettnek jelentette ki magát. Hasonló körülmények között a kir. Curia a Dtár III. f. X. k. 85. sz. a. közölt végzésével