Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIX. kötet. (Budapest, 1901)

iS elévülést meg nem akasztotta és helyesen fejti ki azt is, hogy a kiskorú L. Sz. által elkövetett bűncselekményből származott kár megtéritése iránti magánjogi kötelezettségnek a nevezett kiskorú részéről történt elismerése a fenforgó esetben az elévülést félbeszakította, mert a kártérítési kötelezettség alapját a bűncselekmény elkövetésének ténye képezvén, annak fenállása a gyámhatóság jóváhagyásától feltételezve nem volt, következőleg a kiskorú L. Sz.-nak az O., P., R. a. levelekben foglalt, habár szerződés jellegével nem biró elismerése, melyekben a törvénynél fogva már fenálló kötelezettségére nézve komoly és határozott kifejezést adott ama meggyőződésének, hogy felperesnek mint vb. L. A. egyik hitelezőjének kártérítéssel tartozik, a hitelezőket mindenesetre megnyugtathatta arról, hogy követelésük fenállása kétségbe vonatni nem fog, mindezek daczára azonban helyt kellett adni az alperesek elévülési kifogásának azért, mert L. Sz.-nak ama levelei, melyekben a vitatott elismerés foglaltatik, 1864 augusztus hó 29-én, deczember 5-én és 1865 január hó 10-én keltek, mely időpontoktól számítva a magánjogi 32 évi elévülési idő a L. Sz. ellen nyitott csőd elrendelése napjáig, 1897 január 13-ig, mely napon a csődtörvény 15. §-a értelmében az elévülés megakadhatott volna, már letelt ; a kir. itélő tábla részéről Ítéletének indokolásában a jelen ügy eldöntésénél alapul vett az a körülmény pedig, mintha L. Sz. a kérdéses levelekben a fizetések teljesítését legkorábban 1865 január közepén ígérte s ekként a fizetési határidő előbb be nem következett, illetve az újonnan folyó elévülés előbb meg nem kezdődhetett volna, ezeknek a leveleknek tartalmából meg nem állapitható, mert abból, hogy L. Sz. a hitelezőket arra kérte, hogy nevüket és követelésük összegét a londoni «Times»-ben az 1865 január 2—15-ike közti időben közzé tegyék, nem lehet következtetni azt, hogy ezt az időt fizetési határidőnek kivánta volna tekinteni. Minthogy ezek szerint felperesnek L. Sz. elleni követelése az utóbbi ellen nyitott csőd elrendelése idejében már elévült volt, azt pedig felperes nem is vitatja, hogy azt adósa ellen már előbb érvényesitette volna, felperest mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával, keresetével elutasítani kellett.