Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIX. kötet. (Budapest, 1901)

8 tok által bizonyítva van az a kereseti előadás, hogy a felperes javára"W. A. elfogadó ellen kibocsátott sommás végzés abból az okból lett hatályon kivül helyezve, illetve felperes kizárólag abból a váltótörvény 43. §-án alapuló indokból lett jogérvényesen elutasítva, mert az alperesnek, mint budapesti kir. közjegyzőnek a váltókereset alapját képező váltó akkori birtokosa által a váltónak fizetés végett való bemutatása czéljából megkeresett helyettese a váltót az azon megnevezve levő telepesnek szabályszerű módon bemutatni elmulasztotta. Minthogy pedig az 1874. évi XXXIV. tczikk 172. §-a értelmében a kir. közjegyző a törvényekben megállapított jogszabályok pontos megtartásának működése körében való elmulasztásáért az ennek folytán kárt szenvedő ügyfeleknek kártérítési felelősséggel tartozik, alperes azt a kárt, amely az alperes helyettesének fenti mulasztásából a felperest érte, a felperesnek megtéríteni köteles. Nem jöhetett itt figyelembe alperesnek az a kifogása, hogy felperes köteles lett volna őt a N. A. elleni váltóperben szavatosként perbehivni, mert a váltóeljárás 12. §-a szerint váltóeljárás alá tartozó ügyekben a perbehivásnak helye nincs. Alperesnek azt a kifogását, hogy felperes a kártérítési jogának érvényesithetése végett előzőleg kimutatni tartozott volna, hogy a szóban levő váltókövetelés az elfogadótól és a kibocsátótól a váltótörvény 90. §-a értelmében gazdagodás czimén nem volt behajtható, a kir. törvényszék azért nem vehette figyelembe, mert nem is állította az alperes, hogy a felperes követelését perenkivüli uton megkapta és mert az alperesnek kártérítési kötelezettségét már az a tény megállapítja, hogy felperes váltókövetelését a bemutatás hiánya miatt nem érvényesítheti. (1899 szeptember 11. 79901/99. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét a benne felhozott indokok alapján helybenhagyja. (1899 november 22-ikén 3208/99. szám alatt.) A m. kir. Curia : A kir. tábla ítélete az elsőbiróság ítéletéből elfogadott indokoknál fogva annyival inkább helybenhagyatik, mert alperes nem is állítja, az óvás tartalmából pedig ki nem tűnik, hogy az ovatoltató osztrák-magyar bank képviselője arra kérte volna fel alperest, hogy a váltót S. R.-nak, mint czégnek mutassa be.