Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIX. kötet. (Budapest, 1901)

133 mény fenforgásának megállapítása köz, vagy magánjogi kérdés előleges eldöntésétől függ, a büntető biró határozza meg, szükséges-e azt bevárni vagy sem, és az ilyen határozat őt a büntethetőség kérdésében nem kötelezi. Ez a §. tehát viszonos elveket állapit meg az 1868. évi LIV. tcz. 9. és 10. §-aival szemben. Mindezekből a rendelkezésekből az volna megállapítható, hogy törvényeink szerint sem a büntető bíróság Ítélete nem köti a polgári bírót, sem viszont, s hogy ugyanabban a kérdésben a polgári és büntető biró merőben ellentétesen dönthet s a két ítélet mindegyike egymástól függetlenül megáll. Az itélt dologra (res judicatára) nézve fenálló szabályokkal sem lehet a vitás kérdést megoldani, mert a büntető per lényegében az állam és a vádlott, és nem a sértett és a vádlott közt folyik, a kik rendesen a polgári pernek lesznek fel- és alperesei. A jogszolgáltatási tényezők összhangja s a jogrendszer tekintélye, de a dolgok természete is megkívánja azonban, hogy a különböző hatósági jogot gyakorló bíróságok azokban a kérdésekben, amelyekre vonatkozólag hatósági körük tárgya teljesen fedi egymást, amennyiben az egyiknek ítélete a másikét jogerőre emelkedés tekintetében megelőzi, ítéleteiket kölcsönösen érvényesítsék, és csak ott térjenek el, a hol a büntető biró álláspontjának a törvény alapján egészen másnak kell lennie mint a minő a polgári biróé, s a hol a büntető törvény az illető cselekménynek a polgári törvénytől eltérő jogi minősítést és határt ad. Ebből folyik, hogy ha a büntető biró valamely cselekményt bűntettnek, vétségnek vagy kihágásnak minősített és büntetett : jogerős ítéletével szemben a polgári biró már nem teheti kérdésessé, hogy az elitélt cselekményt az elitélt csakugyan elkövette-e s hogy az büntettet stb. képez ? s polgári perben csak a büntető biró megállapítására állva vonhatja le a kérdéses cselekvény vagy mulasztás magánjogi következményeit. De ha a büntető biró felment, az a kinyilvánítása, hogy a kérdéses cselekmény vagy mulasztás büntetőjogilag be nem számitható, a polgári birót nem kötheti ; mert a polgári szándékosság és vétkesség köre egészen más, mint a büntető jogié és polgári jog szerint a vétkesség vélelmezése nélkül is megállhat a kártéri-