Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIX. kötet. (Budapest, 1901)

II9 az ajánlattal egyidejűleg kelt E. a. levelében a biztosítási díj összegét a B. a. kötvénynyel egyezőleg 4770 kor.-ban tüntette ki, a biztosítási összeg kitételének hiányára fektetett kifogása tehát alaptalan ; végül mert alperes a D. a. okirattal tett ajánlatához annak tartalma szerint 60 napig van kötve, és minthogy alperes az e részben létesitettnek állított eltérő szóbeli megállapodást a D. a. ajánlat ellenkező tartalmának törlése mellett abba fel nem vétette; az ajánlatnak 1897 augusztus 3-án történt visszavonására a kereskedelmi törvény 314. §-a értelmében sikeres védelmet szintén nem állapithat. (1900 február 22. 996/99. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik a benne felhozott és az elsőbiróság ítéletéből elfogadott indokok alapján és még azért is, mert alperes sem az általa a felperesnek kinált főeskükkel. amelyek erre nem vonatkoznak, sem egyéb módon meg sem kísérletté bizonyítani azt. hogy felperesnek a biztositási szerződés megkötését közvetitő ügynökei alperest a D. a. ajánlat tartalma tekintetében annak aláírásakor megtévesztették, és hogy ennélfogva és menthető téredés következtében alperes az említett ajánlat tartalmát az aláíráskor nem ismerte és igy az tényleg nem tartalmazná az ő akaratkijelentését, az említett ajánlat tehát alperest kötelezvén, annak a benne meghatározott időtartamon belül felperes részéről történt elfogadása által a biztositási szerződés a peres felek között érvényesen létrejött. 63. Érvényes a biztositási kötvény ama feltétele, hogy ha a biztosított fél a társaság megbízottjának kárbecsüjében vagy a felülvizsgálat eredményében meg nem nyugszik, köteles az eredeti kárfelvételi jegyzőkönyvben azonnal kijelenteni abbeli szándékát, hogy ügyét szakértőkből összeállítandó bizottság által kívánja elintéztetni, s hogy ha sem a becslést elfogadni, sem a szakértő bizottság eljárásának magát alávetni nem akarja és e tényt a biztosító kárbecslője által jegyzőkönyvben két tanúval igazoltatja, a társaság kiküldöttjének becslése, esetleg a felülvizsgálat eredménye képezi a kártérítési összeg alapját.