Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

3o6 gyalás alkalmával a kapronczai i. sz. telekjegyzőkönyv felerészének fenállását azon az alapon kifogásolta, hogy alperes követelésének felerészére nézve a végrehajtást szenvedett L. B. vagyonából, mint annak zárgondnoka nyert kielégitést, és felperes arra való tekintettel utasittatott perre, nem áll útjában annak, hogy felperes a perre utasítás folytán keresetét arra alapitsa, hogy a jelzett követelés felerészben azért nem áll fen, mivel az a D. alatti kérvény szerint K. L. A. részéről teljesített fizetés folytán törlesztettnek tekintendő, mert az 1881 : LX. tcz. 197. §-a egyáltalában nem zárja ki azt, hogy perre utasítás esetében a kereset a sorrendi tárgyalás alkalmával előterjesztett s a perre utasító végzésben a perre utasítás indokául elfogadott jogalaptól különböző, de szintén a követeles megszűntének kimutatását czélzó jogalapra fektettessék : ennélfogva az elsőbiróság ítéletének felebbezett részét alaki indokainak, mint helyet nem foghatóknak mellőzésével az abban felhozott érdemi indokokból helybenhagyni kellett. (1899 október 30. 2597/99. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. tábla ítélete indokaiból s azért hagyatik helyben, mert alperes jogelőde K. F. javára a zálogjog az 1858 július 9-én kelt biztosítéki okirat alapján a kapronczai I. sz. telekjegyzőkönyvbe 1956 pengő forint biztosítéki összeg és kamatai erejéig kebeleztetett be. A biztosítéki összeg erejéig nyert zálogjog nem tényleg fenálló, hanem később keletkezhető követelés biztosítására szolgál, következésképp a felek kötelmi jogviszonyát nem a biztosítéki okirat, hanem a később keletkező jogügylet szabályozza ; s a biztosítéki összeg erejég nyert zálogjog hatálya is a később keletkező, a biztosítéki összeget azonban meg nem haladható követelésre terjed ki. A G. a. okirat szerint alperes jogelőde K. F., L. L. E.-vel és L. A.-val, kik ellen javára a zálogjog 1956 pengő forint biztosítéki összeg és kamata erejéig bekebeleztetett, 1861 augusztus 15-én összeszámolt s ezen okiratban L. L. E. és L. A. beismerték, hogy alperes jogelődének K. F.-nek 1956 pengő forint tőkével és 6°/0 kamatával adósaivá váltak és azok megfizetésére magukat egyetemlegesen kötelezték, sőt ugyanők a csatolt ítéletek szerint az 1956 pengő forint s jár. megfizetésében egyetemlegesen el is marasztaltattak. A L. L. E. és L. A. kötelezettségét tehát a G. a. okirat és