Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

43 U. H. tőzsdeügynöknél a következő kötést csinálták: Vettek 50 drb osztr. hitelrészvényt, 75 rimamurányi, 50 drb Eskompt, 25 déli vasúti részvényt és 20 koronajáradékot. Ezen ügyletet 1893 novemberben U. H. kezelte 2000 frt fedezet mellett. Ekkor ezen engagement 2000 frt ujabb fedezet mellett a P. és R. tőzsdebizományos czéghez ment át. Mint tulajdonos B. M. szerepelt. Ezen ügylet felett B.-nak nem volt szabad rendelkezni s ő egyedül dr. Sch. V. utasitásait tartozott követni s el volt tiltva attól, hogy a kötésen bármi változást eszközöljön. Kötelessége volt B.-nak időről-időre a czégtől az ügyletre vonatkozó számlát elhozni és 1893 deczember 8. és 30-án a kimutatásokat B. kézbesítette is dr. Sch. V.-nak. Ezen számlák nyereséget tüntettek ki s a kötést érintetlenül jelezték. 1894 február 6-án hasonló kimutatást adott be B. Ugyanazon hó 9-én azonban B. M. beismerte dr. Sch. V. ügyvéd előtt, hogy bizalmával visszaélve saját és megbizója (dr. Sch. V.) terhére tőzsdeügyleteket kötött az ő fedezetére és vesztett; azt adta elő B., hogy a kimutatott számlák hamisak. De egyúttal azzal védekezett, hogy a czég felhasználva az általa is ismert félszeg helyzetet, maga is üzérkedett s H. M.-val is játszatott káros fedezetére. Hogy azonban megmentse, amit meglehet menteni, kész tőzsdepert inditani B. a bizományos czég ellen. Ezen pert B. meg is inditotta, de elvesztette. Panaszos ezzel elvesztette fedezetét és később elérhető nyereségét. Panaszos azt állítja, hogy P. és R. czég tudta, hogy a kötés és a fedezet nem a B. M.-é s hogy a felett egyedül dr. Sch. V. rendelkezhetik. Ismerte e körülményt Sch. E. a czég könyvelője és H. M. is. Ennek daczára H. összejátszva a czéggel, játszott panaszos fedezetére. A czég s a könyvelő panaszos tévedésben tartása végett hamis számlákat, illetve kimutatásokat állított ki s nyilatkozatokat vett B.-tól arra nézve, hogy az általa átvett 2 drb kimutatás érvénytelen. B. M. beismeri, hogy az engagement és a fedezet dr. Sch. V.-é volt s hogy afelett neki rendelkezni nem volt szabad. Tagadja, hogy ő a panaszos fedezetére bárminemű utasítást adott volna a czégnek, kötött ügyleteket a saját részére maga is, és