Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

15 igényeket is a felek között fenállott társasviszony körébe utalja •és az ezen kérdések elbírálására is a tőzsdebiróság illetékességét köti ki, az alperesként perbe vont T. Gusztáv nem irta alá, a csupán a felperesek jogelődje F. Miklós által aláirt ezen egyoldalú nyilatkozat pedig az alperesként perbe vont T. Gusztávra nézve a kivételes bíróság illetékességének megállapítására a m. kir. Curia 53/1881. számú polgári döntvénye értelmében nem alkalmas, és mert különben is a felperesek között kiskorúak is vannak, már pedig az 1868: LIV. tcz. 33. §. d) pontjának általános, a felek perbeli állására tekintettel nem levő rendelkezése •szerint az olyan perekben, melyeknél távollevő, vagy gyámság, vagy gondnokság alatti személyek vannak érdekelve, a rendes birói illetékességtől eltérésnek, következőleg valamely kivételes bíróság eljárásának és ítélkezésének helye egyáltalán nincs. (1900 január 3. 3596. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság végzése helybenhagyatik. Indokok: A kir. Curia elfogadja a másodbiróságnak azt az indokát, hogy itélt dologról a jelen esetben annyiban nem lehet szó, amennyiben közjegyzői okirat alapján folyamatba tett végrehajtási ügyekben az 1874: XXXV. tcz. 122. §-a szerint az ugyanott megszabott feltételek fenforgása esetében a kötelezett fél részére a külön per utja kifejezetten fen van tartva, ily értelemben nem lehet a jelen ügyet a végrehajtási ügyben hozott birói •határozatokkal véglegesen eldöntöttnek tekinteni és ennyiben az 1881. évi LIX. tcz. 95. §. első bekezdésére alapított alperesi kifogás alaptalan. Elfogadja a kir. Curia a másodbiróságnak azt az indokát is, hogy a kereset tárgyát nem ingatlan, hanem az a kérdés képezi, hogy a 3. 7. a. adásvevési szerződésben kitett vételárösszeg egy részének a felperesek jogelőde és alperes között fenállott társas viszony keretében történt kiegyenlítése bíróilag kimondassák. Nem fogadja el azonban a kir. Curia a másodbiróság végzésének az 1868 : LIX. tcz. 153. §. dj pontjára alapított indokát, mert ez a törvényhely a kiskorúak jogainak megóvását czélozza, amiből következik, hogy a kiskorúak rendes birói illetékességüktől csak az ellenük érvényesített perekben nem vonhatók el ; a törvény ama rendelkezése azonban akkor, ha mint jelen