Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

6 már ki van zárva, amely panasz azonban nem bir alappal. Az A. alatti okirat tartalma szerint az ellenszolgáltatást felperes részéről a bácsi gyógyszertár átíratására vonatkozó engedély kiadása képezte, egyedüli feltétele pedig az átiratásnak az illetékes miniszter által való engedélyezése volt és nem tüzetett ki feltételül a felperes engedélyének az a súlya és tulajdonsága, hogy a miniszteri engedélyezés főleg, vagy kizárólag ennek legyen a következménye, hanem a felperesi átiratási engedély súlyát, annak a miniszteri átírási engedély kinyerhetéséhez szükséges vagy szükségtelen voltát az alperesek levén hivatva meghatározni, minthogy a felebbezési biróság azt állapította meg, hogy felperes a gyógyszertárnak a 2. r. alperes nevére való átíratása iránt közös folyamodványt adott be, az 1892 szeptember 13-án Bács-Bodroghmegye közönségéhez intézett belügyminiszteri leirat tartalma szerint, ezzel az ellenszolgáltatást még az A. alatti (1892 november 6-án kelt) kötelező okirat kelte előtt a maga részéről megadta. Hasonlóképp alaptalan alpereseknek az a panasza is, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabályt mellőzött akkor, amikor nem vette figyelembe, hogy felperes az A. alatti kötelező okiratot csak az alperesek megtévesztésével csikarta ki. Mert a felebbezési biróság nem állapított meg oly tényeket, amelyek alkalmasak arra, hogy felperes az alpereseket akár a gyógyszertárhoz való tulajdonjoga, akár a tőle kívánt átiratási engedélynek az átíratáshoz szükséges volta, akár annak e részbeni nyomatékossága, vagy kizárólagos súlya tekintetében megtéveszsze, vagy tévedésben megtartsa. Ha pedig a fenti irányban az alperesek maguk a felperes ténykedése nélkül voltak tévedésben, ez a körülmény az alperesek kötelezettségének érvénytelenségét maga után jogilag nem vonhatja. Nem bir alappal az alpereseknek az a további panasza sem, hogy a felebbezési biróság mellőzte az 1876 : XIV. tcz. 132. §-a rendelkezését, mely szerint a gyógyszerész elhaltával a személyes jogú gyógyszertárra vonatkozó gyógyszerészeti jogosítvány haszonélvezete az özvegyre, ennek elhalta vagy újból férjhez menetele esetében pedig a gyermekek kiskorúságáig ezekre száll át, és igy a fenforgó esetben a bácsi gyógyszertár tulajdonjoga felperesre át nem szállhatott, mert ebben a perben, mint