Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

343 biztositási üzletágban érvényes szokásokra való tekintettel szerződtek, figyelembe véve tehát azt, hogy az egymással szerződő felek üzletkörében fenálló tényleges kereskedelmi szokások ellenkező megállapodás hiányában a szerződés kiegészítő részét képezik, alperest a vitatott szokás bizonyításától elzárni nem lehet, ha nem is állította, hogy felperes arról tudott. Minthogy eszerint az elsőbiróság a kereskedelmi törvény 267. szakaszában foglalt azt a jogszabályt sértette meg a bizonyítás mellőzése által, hogy a cselekmények (szerződés) megítélésénél a kereskedelmi forgalomban elfogadott szokásokra kell tekintettel lenni ; s minthogy elfoglalt álláspontjához képest a tényállást nem hozta tisztába, s így az ügy jelen állásában a végeldöntésre nem alkalmas : a sommás eljárási törvény 185. szakasza a) pontja alapján az alperes felülvizsgálati kérelmének helyet adni s a 204. szakasz értelmében az elsőbiróság ítéletét feloldani kellett. 17Annak az állitásnak a bizonyítása, hogy az állandóan alkalmazott segéd önként hagyta el a szolgálatát, a főnököt terheli. (1900 május 7. E. 149/900. sz. a.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa következő ítéletet hozott : Alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Az elsőbiróság által peres felek egyező előadása alapján megállapított s e helyütt is irányadó tényállás szerint, felperes mint levelező állott alperes szolgálatában havi 90 frt fizetés és 14 napi felmondás kikötése mellett. Ezzel a ténynyel szemben a felmondási időre vonatkozó igény megszüntetését czélzó annak az alperesi állitásnak bizonyítása, hogy felperes szolgálatát önként hagyta el, felperes tagadásával szemben alperest terhelte. Nem sértette meg tehát az elsőbiróság a bizonyítási teher megosztására vonatkozó szabályokat az által, hogy az alperes által ellenvetett és innét felvett körülmény tekintetében alperest tekin-