Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

3io állapítva. Minthogy pedig a törvényhatósági határozatban kamatfizetés iránti kötelezettség nem köttetett ki, és minthogy felperes a kamatot nem mint szerződési, hanem mint késedelmi kamatot követelte, alperes késedelme pedig a törvényhatósági határozatnak kormányi jóváhagyása előtt nem állott be, ennélfogva a követelt kamatnak a kormányi jóváhagyás előtti időre követelt részét felperes javára megállapitani sem lehetett. Az E. a. csatolt fentemiitett törvényhatósági határozat értelmében a megszavazott hozzájárulási összeg az útalap terhére felveendő kölcsönösszegből volt törlesztendő, a mely kölcsönfelvétel iránti határozat érvényéhez az 1888. évi IV. tcz. 7. §. 8. bekezdése értelmében szintén kormányhatósági jóváhagyás volt szükséges. A 40435. szám. a. kelt, 7. alatt csatolt miniszteri leiratból és a 33966/99. sz. póttárgyalás adataiból kiderül, hogy a kölcsönfelvételt megszavazó törvényhatósági határozat a hozzájárulást megszavazó fentemiitett törvényhatósági határozattal együttesen nyerte el a kormányhatósági jóváhagyást és hogy a törvényhatóság a hozzájárulási határozatnak és a kölcsönfelvétel iránti határozatnak kormányi jóváhagyásáról az 1896 július 5-én kelt és a. törvényhatósághoz 1896 július 16-án érkezett 7. alatti miniszteri leirattal kapott értésitést. Minthogy pedig ez időpontban 1896 július 16-án a vasút alperes beismerése és a 9 7. alatt csatolt közgyűlési határozat szerint már át volt adva a forgalomnak és igy már elmultak azok a határnapok, a melyeken a törvényhatóság fizetési kötelezettsége az E. a. csatolt és ekkor már kormányhatóságilag jóváhagyott törvényhatósági határozat szerint bekövetkezett, ennélfogva meg kell állapítani, hogy a törvényhatóság fizetési kötelezettsége 1896 július 16-án beállott és a törvényhatóság ez időponttól kezdve fizetési késedelemben levőnek tekintendő. Nem döntő a fizetési késedelem tekintetében alperesnek a 33966/99. sz. póttárgyalási jegyzőkönyvben foglalt az az előadása, hogy az a kölcsönügylet, amely az 1896 július 16-án a törvényhatósághoz érkezett miniszteri leirat szerint jóváhagyatott, a kölcsön adást igérő bank vonakodása folytán nem ment foganatba és igy uj kölcsönügylet kötése vált szükségessé, mert ez a körülmény a törvényhatósági határozat kormányi jóváhagyása folytán,