Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

304 szedési jog használatát szorítja meg, hanem csak az állatorvos díjazása következtében a vásárjog tiszta jövedelmének mennyiségére hat csökkentőleg. De ha alperesek a vásári helypénzszedési jog gyakorlását, amelynél a törvény említett rendelkezése a tiszta jövedelem menynyiségére csökkentőleg hat, ennek a törvénynek hatálya alatt felperestől haszonbérbe vették, anélkül hogy ezt a csökkentő hatást felperesre hárították volna, nem jogosultak ezt a csökkentő hatást most utólag felperesre hárítani ; mert a vásárokon állatorvos alkalmazása iránti törvénybeli kényszer, mely már a szerződés kötésekor is fenállott, nem a vásártartási, illetőleg helypénzszedési jogot és ennek gyakorlását csonkítja, hanem csak a tiszta jövedelmet kevesbíti meg, és mert anyagi jogszabály az, hogy a vásári helypénzszedési jog haszonbérlője azt a jogot csak abban a mérvben és azok közt a törvényszabta korlátok közt gyakorolhatja, amily mérvben és korlátok közt azt a haszonbérbe adó vásártartási jog tulajdonosa maga gyakorolhatta volna. Nem bírhat e részben változtató hatással az a megállapított tényállás, hogy az állategészségügyi törvény rendelkezéseit a közigazgatási hatóságok a szerződéskötés idejében és ez után is még egy ideig nem akként hajtották végre, hogy állatorvosok az országos vásárokon kívül a heti vásárokon is alkalmaztassanak, vagy hogy az országos vásárokon egy helyett két állatorvos alkalmazandó, akiknek díjazásával a vásár helypénz-jövedelme csökken, mert a haszonbérbe adó felperes a szerződés megkötésekor már életben volt törvény rendelkezéseinek a közigazgatási hatóságokrészéről miképpen történendő végrehajtásáért és ennek következményéért felelőssé nem tehető. De nem szolgálhat felperesnek az állatorvosok dijával valómegterhelésére helyes jogi indokul az a megállapított tény sem, hogy felperes az állatorvosok dijának alperesek részéről a haszonbér részletekből való levonását egy ideig eltűrte, és eme levonások után alpereseknek a haszonbérből 125 frtot elengedett, mert nem állapíttattak meg oly ténykörülmények, amelyekből eme dijak felperes által való viselése iránti kötelezettség jogilag következtethető volna; abból pedig, hogy felperes a levonásokat egy ideig tűrte, vagyis hogy azok miatt fel nem szólalt, vagy nem perelt,.