Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

% 190 ajándékozás nem létesült, mert G. I. r. r. alperesnek az a ténye, hogy atyjának néh. G. P.-nak végrendeletét, amely szerint őt néh. G. P. az örökségből teljesen kizárta, meg nem támadta, a kiskorú alperesekkel szemben még nem képez ajándékozást, mert a kk. alperesek nem az atyjuknak G. P. 1. r. alperesnek jogán, hanem a végrendelet alapján közvetlenül néh. G. P. örökhagyó után örököltek, tehát G. I. 1. r. alperes a kiskorú alperesekre szállott örökséget meg sem szerezte, tehát azt el sem ajándékozhatta. Igaz ugyan, hogy a magyar magánjog szerint az örökös az örökséget ipso jure szerzi meg, ez a jogszabály azonban épp ugy áll a végrendeleti, mint a törvényes örökössel szemben is s csakis abban az esetben érvényesül, amidőn az illető örökös örökösödni akar, ezen akarat nélkül tehát kötelesrészre jogosított örökös a végrendeleti örökössel szemben a hagyatékot meg nem szerezheti, annál kevésbé, mert a végrendeleti örökössel szemben a törvényes örökös az örökösödési jogát csakis perrel érvényesítheti, amennyiben vitás esetben az 1894 : XVI. tcz. 85. §-a szerint a végrendeleti örökössel szemben a törvényes örökös utasítandó perre. Felperesnek az ipso jure örökösödés elvére alapított kifogása tehát figyelembe vehető nem volt. Épp igy nem vehető figyelembe felperesnek az az érvelése sem, hogy néhai G. P.-nak volt róla tudomása, miszerint T. Zs.-nak G. I. 1 r. alperes ellen megítélt követelés van, tehát csakis azért tagadta ki G. I. 1. r. alperest s ez csakis azért fogadta el néh. G. P. végrendeletét, hogy ez által T. Zs. jogos követelése fedezetet ne találjon. Nem volt pedig figyelembe vehető ez a kifogás azért, mert néhai G. P. T. Zs.-val semmiféle kötelmi jogviszonyban sem állott, tehát a végrendelete megalkotásánál T. Zs. érdekeire tekintettel lenni nem is tartozott. G. I. 1. r. alperesnek az a ténye pedig, hogy a végrendeletet elfogadta s illetve azt meg nem támadta, bármily indok vezette is, alperes keresetét jogossá nem teheti. Ezen az alapon tehát néh. G. I. végrendelete meg nem támadható. Felperes tehát legfeljebb csak kártérítési keresettel élhetne a. végrendeleti örökösök ellen, de ezek ellen is csak abban az esetben, ha az örökösök az adóssal rosszhiszemüleg összejátszottak volna azon czélból, hogy az adósra szállott hagyaték a felperesi követelés fedezésére ne szolgálhasson. Ez az eset azon-