Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

'79 igyekezett lefegyverezni. E dulakodás közben H. I. a kezében levő bottal B. M. kezére oly erős ütést mért. hogy ezt a vér rögtön elborította, azután még a hátára is ütött egyet a bottal, mig végre sikerült őt a földre teperni. Midőn B. M. már a földön feküdt, fegyverét ismét lövésre irányozta, de T. A. kezét a fegyver kakasa alá helyezte — és igy habár B. M. a fegyver kakasát le is rántotta, — a fegyver másodszor el nem sült. Végre nagynehezen kiragadták az erdőőrök B. M. fegyveré:, de vádlottat letartóztatni és bekísérni képtelenek voltak, mert ő a földön fekve kijelentette, hogy egy tapodtat sem megy. Ennek folytán az erdőőrök vádlott fegyverét magukhoz véve távoztak, az esetet feljelentették, minek folytán a nyomozás foganatba vétetett. Vádlott B. M. már a csendőri nyomozás, ugy a vizsgálat, valamint a végtárgyalás során határozottan tagadásba vette, hogy ő a szóban forgó alkalommal és helyen orvvadászaton lett volna, hogy ő az erdőőrök által tetten éretett, ezeknek ellenszegült, H. I.-ra a fegyverét rásütötte és egyáltalán, hogy az erdőőrökkel dulakodott volna. Tagadja azt is, hogy az erdőőröket ő ismerné és az ezek által elkobzott és bűnjelként lefoglalt fegyver az ő tulajdona volna. Előadja egyúttal, hogy a szóbanforgó nap délutánján 3 óra tájban feleségével együtt földjére ment fűért. Onnét 7 óra tájban tértek haza. Azután otthon szecskát vágott, marháit megitatta, ennek végeztével, mivel időközben felesége hazulról eltávozott, 8 óra tájban ennek felkeresésére indult, betért apósának H. M.-nak lakására, de feleségét ott nem találva, hazament. Azon sértési nyomokra, melyeket vádlott kezén és karján a csendőrség a nyomozás során észlelt, azt adja vádlott elő, hogy midőn földjéről hazafelé fuvarozott, egy hegynek lejtőjénél a kocsi hágcsójára állván, a hágcsó alatta leszakadt, miközben kezeit a sziklához ütötte s ily módon sértette meg. Később pedig azt állította, hogy 1898 május 25-én szekerével felfordult és karját egy vastag deszkába ütötte. Vádlott neje tanuként kihallgattatván, megerősíti vádlott amaz előadását, hogy ő a szóbanforgó délután a szántóföldjén volt, onnan együttesen füvet fuvaroztak 6—7 óra között haza, útközben vádlott a szekér hágcsójáról leesett és kezét megsértette, haza érve együtt szecskát vágtak, azután vádlott a marhákat etette meg. 12*