Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

i8o Ezzel szemben K. szül. D. Á. tanú hit alatt vallja, hogy vádlott 3—4 óra között fuvarozott füvet haza. A megtartott helyszíni szemle szerint konstatálva van, hogy azon hely, ahol az erdőőrök állitása szerint az eset történt, vádlott házától oly csekély távolságra fekszik, hogy vádlottnak volt ideje a füvet fuvarozni, azután pedig orvvadászatra menni. H. L és T. A. sértettek hit alatti vallomásával a fentebb előadott tényállás megállapítást nyert. Ugyanazok vallják, hogy ők vádlottban ugyanazon egyént felismerték, akit ők orvvadászaton értek, aki azután nekik ellenszegült és H. I.-t meglőni akarta. Ugyancsak H. I. határozottan állítja, hogy ő vádlottat már korábbi időkből ismeri. Felmutatta feljegyzési naplóját, mely szerint vádlott az esetet megelőzőleg 4 izben vásárolt az urasági erdőben fát, és kijelentette, hogy ő mindezen vásárlásoknál jelen volt és így vádlottat nagyon jól ismeri. K. P. tanú hit alatt vallotta, hogy midőn neki T. A. az esetről jelentést tett, az általa előadott személyleírás alapján ö rögtön vádlottat hivta meg, akiben T. egész határozottsággal felismerte amaz egyént, aki ellen a panaszt emelte. B. F. és K. K. csendőrök, akik az előnyomozást teljesítették, határozottan állítják, hogy vádlott bal kezén tompa ütésnek megfelelő nyomot, karján pedig botütésnek megfelelő csikót észleltek. Megvan tehát állapítva az, hogy közvetlenül az eset után oly sértési nyomok találtattak vádlotton, melyek H. I. ütésének teljesen megfelelnek. Mindezek alapján a kir. törvényszék megállapitandónak találta azt, hogy vádlott volt a szóbanforgó cselekmény tettese. Mivel pedig a bűnjelként lefoglalt lőfegyver, valamint annak töltése, melyet H. I. és T. A. szakértő vadászok megvizsgáltak, semmi kétséget sem hagy fen aziránt, hogy azzal 3—4 lépésnyi távolból az emberi életet kioltani lehet, mivel továbbá nemcsak egyszer lőtt vádlott H. I.-ra, hanem dulakodás közben is iparkodott fegyverét elsütni, vádlott ellen a szándékos emberölés kísérlete is fenforog. (1899. év nov. 3-án 7380. sz. a.) A pozsonyi kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét az abban felhozott indokok alapján helybenhagyja. (1890 decz. 12. 3692. szám alatt.) A m. kir. Curia : Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattat-