Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

J54 O. I. és neje alkalmazottjának volt tekinthető, a kit a vezetésére és kezelésére bizott ingatlanoknak, ezek között a hedze-pusztai birtoknak is terményei tulajdoni joggal nem illetett, de a ki fáradozásai jutalmául O. I.-tól és nejétői az 5. pontban kikötött tehén, sertés és baromfi tartáson kivül csak a kezelésére bizott ingatlanok 32,000 frtot meghaladó tiszta jövedelmének 5o°/0-ára tarthatott igényt ; és hogy végül a felperes nem tagadta az alperes czégnek azt a B. O. tanú vallomása által is igazolt állítását, hogy az alperes czég a 3. sz. a. szerződés tartalmáról tudomással birt és hogy a 2. alatt fent megjelölt tények igazolatlansága esetén igazolatlan marad az is, miszerint a felperes az alperes czéget arról, hogy a 3. sz. a. szerződés hatályba nem lépett és a felperes a hedzei birtokon feles gazdálkodást folytat, értesítette volna. Mindezek figyelembe vételével az alperes czég a fentebb 2. alatt megjelölt tények igazolatlansága esetén alaposan hihette, hogy az O. I. birtokáról hozzá beszállított termények, habár a felperes részéről szállíttattak is be, a felperes részéről úgyis mint az O. I. gazdasági alkalmazottja részéről az O. I. számlájára szállíttattak be s azok értékét O. I.-val jóhiszeműen felszámolhatta. Ezekhez képest, minthogy igazolást nyert az, hogy a per tárgyát képező terményeket az alperes czéghez tényleg a felperes szállította be: minthogy továbbá a fentebb 2. alatt megjelölt ügydöntő körülményekre a F. T. tanú vallomása oly részbizonyitékot nyújtott, a mely a felperes által leteendő pótesküvel aggálytalan teljes bizonyító erőre emelhető, s a felperes részére megítélt póteskünek letétele esetére az alperest marasztalni, a póteskü le nem tétele esetén pedig a felperest keresetével egészben elutasítani kellett. A m. kir. Curia : A másodbiróság ítélete helybenhagyatik a benne felhozott indokokból és azért, mert a kereskedelmi törvény 439. §-a értelmében a közraktári vállalat köteles ugyan a nála letett árukról közraktári jegyet kiállítani, de a közönséges raktározási vállalat, a minőről a jelen peres esetben szó van, a neki beraktározás végett átadott árukról raktárjegyet kiállítani a törvény által kötelezve nincs, alperes pedig a perbeszédeiben maga azt adja elő, hogy a kereseti terményekről felperesnek raktárjegyet ki nem szolgáltatott, az áruk feletti rendelkezési jogot