Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

123 fejében kifizetik alperesnek azt az 1121 frt vételárat, melyen a birói árverezésen alperes az ingatlanokat megszerezte, továbbá megtérítik alperesnek mindazt, amit illeték czimén és a birtok megszerzése körüli költség fejében kifizet. Minthogy pedig mindaz, amit valaki az ingatlan ellenértékéül az eladónak fizet, a vételár alkatrészének tekintendő, és alperes nem is kérte annak tényként • való megállapítását, hogy felperes oly kijelentést tett volna, hogy az illeték és költség czimén felszámolt összeget az esetre is megtéríti, ha a szerződés hatályát veszti, annálfogva a vételár jellegével bír nemcsak az az összeg, ami a vételi szerződésben vételárként feltüntettetett, hanem egyúttal az is, ami az ingatlan ellenértéke fejében még egyéb czimén fizetendő volt volna. Minthogy azonban a szerződés további feltételét képezte az is, hogy alperes fen tartotta maga részére a szerződéstől való visszaléphetési jogát arra az esetre, ha felperesek a vételárat a kitűzött három év lefolyása alatt ki nem egyenlítenék és a felebbezési bíróság tényállása szerint alperes ezzel a jogával élt is, és a szerződést felbontván, az eladott ingatlanokat 1897 márczius 14-én birtokába vette, minthogy pedig általánosan elfogadott jogszabály az, hogy a szerződés felbontása esetén az előbbeni jogi állapot állítandó helyre ; miből önként folyik, hogy egyik fél sem követelhet a hatálytalanított szerződés alapján további teljesítést, hanem mind a két fél visszaadni köteles mindazt, a mi a hatályát vesztett szerződés alapián kezeihez jutott : annálfogva alperes mint a szerződéstől visszalépő fél, a már hatályát vesztett szerződés teljesítését, következésképen az eredetileg kikötött vételár valamely részének fizetését vagy annak a visszatérítendő összegbe való beszámítását jogszerűen nem követelheti. Jogszabályba ütközik tehát a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint nem a felperesek érdekében tett, hanem az ingatlannak saját maga részére történt megszerzése következtében felmerült és alperes részéről viszonkeresetileg érvényesített kiadást a felperesi követelésbe beszámitásra alkalmasnak elfogadta ; miért is a felebbezési bíróság ítéletének idevonatkozó részét meg kellett változtatni, s az alperesi viszonkereset e részének elutasításával, alperest további 228 korona 34 fillér és kamatai megfizetésére is kötelezni.