Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

78 A debreczeni kir. itélő tábla: Az elsőfokú bíróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. (1899. évi márczius hó 14-én. 780. sz. a.) A m. kir. Curia: Részben mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával B. M. vádlott a Btk. 361. §-ában meghatározott, a 363. §. szerint büntettet képező, de a Btk. 92. és 20. §-ai alapján vétséggé minősített hűtlen kezelésben mint tettes, V. L. és neje pedig abban mint részesek mondatnak ki bűnösöknek, ezért B. M. a Btk. 363. és 92. §-ai alapján 3 hónapig tartó fogházra és a Btk. 364. §-ához képest egy évig tartó hivatalvesztésre, V. L. és neje pedig a Btk. 362., 92., 66. és 72. §-ok alapján egyénenként és tiz koronánként egy-egy napi fogházra átváltoztatandó 40 kor. pénzbüntetésre Ítéltetnek, egyéb tekintetben reájuk nézve a debreczeni kir. itélő táblának ítélete helybenhagyatik, ellenben U. Gy. vádlott az ellene emelt vád alól felmentetik. Indokok: A megállapított tényállásban kiemelendők a következő körülmények. Sértett az általa vett termés leszedése, a mustnak az ő edényeibe elszürése, ekként az ingóvá lett vagyon átvétele és kezelésével B. M. vádlottat bízta meg. Ellenben U. Gy. vádlott, ugy az ő, mint B. M.-nak ellenadatba nem ütköző bemondása szerint csak mint ez utóbbi által felfogadott napszámos működött közre a szüretelésnél és őt saját bevallása szerint csak az a tény terheli, hogy midőn B. M. vádlott a szőlőt a kádban taposta, V. L. és neje pedig a kútból vederrel hordták a vizet, ezt ő azok utasítására a kádba öntötte, de arra nézve, mintha ő a tervbe beavatva volt és a nyerendő vagyoni haszonban részesült volna, adat nem forog fen, de ezzel őt vádlott társai sem terhelik. A kiderített körülmények és különösen P. J. tanúvallomása nyomán, mely szerint B. M. szintén eme sértett megbízása folytán más helyen végzett szüretelés alkalmával ezt a tanút is hasonló tény elkövetésére hivta fel, bizonyítottnak veendő, hogy a vádbeli cselekmény elkövetését B. M. vádlott hozta javaslatba, Sz. Á. és Sch. F. F. tanuk vallomása alapján pedig és tekintettel arra, hogy B. M. vádlott a nejének küldött összeg másként szerzését nem volt képes bizonyítani, valónak veendő V. L.-né vádlott amaz