Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

79 állítása, miképp a must gyanánt 250 liter vizért nyerendő vagyoni hasznot B. M.-al megosztották akként, hogy ő ennek 7 frtot előre, a sértettől kapott vételárból pedig 10 frt 50 krt fizetett. Eme tényállás mellett a felebbezett ítéletek jogi megállapítása szerint vádlottak a vádbeli csalást az által követték el, hogy a mustba vizet öntöttek és a kir. ügyész előterjesztésével egyezőleg ez a csalás azért vétség, mert a viz ára az 50 frtot tul nem haladta, de hiányzik abból annak megállapítása, vajon a büntetendő csalás egyik alkotó eleme : a ravasz fondorlat a sértett mint borkereskedőtől megkívántató óvatosság daczára, már magában a mustnak vízzel vegyítésében, vagy mi másban található fel ? Ebben az esetben a sértett és B. M. vádlott közti megbízás viszonyával való visszaélésben felismerhető ugyan a ravasz fondorlatnak az a mérve, mely a büntetendő csalás megállapításához elégséges ; tekintve azonban, hogy B. M. vádlott V. L. és neje hozzájárulásával a megbízóját károsító, magának és másnak pedig jogtalanul vagyoni hasznot szerző tényét már végrehajtotta, mielőtt V. L.-né a vételár egy részét jogtalanul felvette és ennek erejéig a sértettet megtévesztette, tekintve, hogy B. M. ezáltal az elért jogtalan vagyoni haszon értékére való tekintet nélkül büntettet képező s így a csalás vétségénél súlyosabb cselekményt hajtott végre, V. L.-ék pedig annak elkövetése után az abból származott haszon biztosítása végett működtek közre : a hűtlen kezelésnek B. M. a tettese, a megbizás viszonyán kivül álló, de hozzájárulásukkal a megbízottat cselekménye elkövetésében elősegítő V. L. és neje pedig annak részeseivé váltak, melynek folyománya egyszersmind az is, hogy sértettel szemben nemcsak a jogtalanul szerzett haszon visszatérítéséért, hanem az okozott kárért is teljes és egyetemleges felelősséggel tartoznának és sértet részére ezúttal a bor megromlásáért követelt kártérítés azért nem ítéltetett meg, mert azt, hogy a bor tényleg és a megállapított hűtlen kezelés miatt romlott volna meg, pusztán állította, de nem bizonyította. A Btk. 92. §-a az elitélt vádlottak javára azért alkalmaztatott, mert B. M. családi viszonyából eredő szorult anyagi helyzetének, V. L. és neje pedig B. M. tettre csábításának erős befolyása alatt cselekedtek és a két utóijelölt vádlottra nézve a részesség bünte-