Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

52 Indokok: A peres felek 1896 október 11-én egymáshoz intézett leveleikben az alpereseknek tulajdonát képezett téglagyárra nézve a vételügylet feltételeit megállapítván, egymás irányában arra is kötelezték magukat, hogy a végleges szerződést 1897. évi július 5-én fogják megkötni. Ez alapon a felperes a téglagyárat azonnal birtokába és használatába is vette, a vételár első részlete fejében 2500 frtot, továbbá a hátralékos, részletekben törlesztendő többi vételár után kamat fejében 650 frtot, és 1897 április 5-én ismét 650 frtot ki is fizetett az alpereseknek. A per adatai szerint a peres felek a végleges szerződést nem kötötték meg, mert felperes az 1897 július 5-én esedékes 2-ik vételár-részletet és kamatot már nem fizette ki készpénzben, s a váltókat, amelyeket fedezetül adott, be nem váltván, az alperesek kénytelenek voltak követelésüket per utján érvényesíteni, aminek következtében saját perbeli előadásuk szerint a végleges szerződést felperessel csupán az A. és B. a. fel nem vett oly feltétel mellett voltak hajlandók megkötni, ha egyúttal kiköttetik az is, hogy arra az esetre, ha felperes nem fizetné pontosan a vételár-részleteket, a szerződés megszűnik és a felperes elveszíti a már kifizetett vételár-részletek visszatérítéséhez való jogát. Ilyen feltétel mellett azonban a felperes nem volt hajlandó a végleges szerződést aláirni. Minthogy pedig időközben a felperes által birtokba vett téglagyár berendezési tárgyaik a felperes ellen foganatosított bírói végrehajtás utján lefoglaltattak, és a felperes az 1898 január 18-án esedékessé vált vételár-részletet és kamatokat sem egyenlítette ki, az alperesek az A. és B. a. szerint különben is a vételár teljes törlesztéséig tulajdonjoguknak fentartásával átadott téglagyárat 1898 január 18-án a felperestől birtokukba visszavették, s most már a perben elfoglalt álláspontjuk szerint a peres feleknek egyike sem kívánja a vételi szerződésnek érvényben tartását, hanem mindegyik annak megszűntét a másik szerződésellenes magatartásának tulajdonítván, a szerződésszegés tényéből az A. és B. a. 7. pontja alapján kíván jogot érvényesíteni a másik ellen. A pernek fentjelzett adataiból nyilvánvaló, hogy a vételi ügylet a peres felek közt azon okból szűnt meg, mert egyfelől a felperes nem tett eleget az A. és B. a. szerint a vételárhátraléknak rész-