Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVI. kötet. (Budapest, 1900)

44 az, hogy férje élete, már az ő cselekvése előtt, a már két vádlottól szenvedett bántalmazás folytán menthetetlenül veszve volt, annyira nyomatékos enyhítő körülményeket képeznek, hogy a Btk. 66. §-ában megengedett legkisebb büntetés alkalmazása Indokoltnak találtatott. A Btk. 292. §-a alapján megitélt kártérítésben ez a vádlott nem volt elmarasztalható, mivel az előrebocsátottak szerint az ő cselekménye A. B. halálára befolyással nem volt. Egyebekben a kir. Curia az alsóbirósági Ítéletek vonatkozó indokait elfogadta. 23Midőn a végrehajtást szenvedő adós a kielégítési alapot a hitelező elől elvonja és azt másra ruházza át, ha a szerző fél a végrehajtást szenvedőnek közeli rokona, fenáll a birói gyakorlat által elfogadott és tételes törvénynyel nem ellenkező az a vélelem, hogy a szerző fél a végrehajtást szenvedőnek az elidegenítésben nyilvánuló kijátszási szándékáról tudomással birt, minélfogva az ily jogügyletnek a végrehajtató hitelezővel szemben az anyagi jogszabályok szerint joghatály nem tulajdonittathatik. (1899 szeptember 21. G. 263/99. sz- a-) 24. Ujrafelvétel esetében a büntetés leszállítása csak az esetben foghat helyet, ha a vádlott az ujrafelvétel alapján enyhébb büntetési tétel alá eső cselekmény miatt találtatott bűnösnek, mint a minő miatt az alapperben elitéltetett. (1899 október 3. 6555/99. sz. a.) A m. kir. Curia: Az újrafelvételi tárgyazó kérelem elutasittatik s az elsőbiróság Ítéletében szám szerint megjelölt, az alapperben, valamint a már egy izben ujrafelvétel iránt befejezett eljárás alapján hozott ítéletek, nemcsak a bűnösség tekintetében, hanem egész terjedelmében hatályukban fentartatnak s ezzel a