Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVI. kötet. (Budapest, 1900)

45 mindkét alsóbiróság Ítéletére kiható változtatással, egyebekben a kir. itélő tábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: Ifj. G. F., aki vétkes bukás miatt már büntetve volt, a Btk. 416. §-ának 2., 3. és 4. pontjaiba ütköző vétkes bukás vétségében mint bűnsegéd, a Btk. 69. §. 2. pontja alapján azért mondatott ki bűnösnek ismét, mert bebizonyitottnak tekintetett, hogy ő felesége üzletében mint megbízott szerepelt. Vádlott azt a szereplését, a másodízben beadott újrafelvételi kérvénye folytán megindított eljárás során 1896 augusztus hó 31-én tartott tárgyaláson az elnök által hozzá intézett kérdésre elismerte. Nem szenvedhet e szerint kétséget, hogy vádlott beismerésével a legerősebb bizonyítékot szolgáltatta elitéltetésére s vádlott ezt a beismerését az alapperben hozott harmadbirósági ítélet hozatala után 1893 augusztus 5-én beadott első újrafelvételi kérvényében nem is támadta meg, mert védelmét csak arra fektette, hogy nejének üzlete szatócs-üzlet volt és így arra a kereskedelmi törvénynek a czégjegyzésre és mérlegkészítésre vonatkozó rendelkezései alkalmazhatók nem voltak, továbbá arra, hogy tényleg könyvek vezettettek, mérlegek készíttettek, és hogy a kérdéses üzlet az utolsó megrendelésekkor még fizetésképtelen nem volt s csak miután az ujrafelvétel során foganatosított vizsgálat eredményre nem vezetett, kérte az ujrafelvételt ismét az alapon; hogy nejének sem üzletvezetője, sem meghatalmazottja nem volt, hogy neki külön marhakereskedése lévén, annak érdekében folyton utazgatott, gyakran huzamos időig, sőt hetekig is távol tartózkodott és így neje üzletét már ez okból sem vezethette. Habár a harmadik ujrafelvétel során tartott tárgyalások S. F.-né M. Gy., K. L. bizonyítják is azt, hogy vádlott többed magával marhakereskedést űzött, melynek érdekében hetekig távol volt, habár A. S. és K. Gy. kereskedők azt bizonyítják, hogy az üzletben mindig az asszonyt találták, mégis, minthogy M. Gy. és S. F.-né, valamint az 1896 augusztus 31-én tartott tárgyalás alkalmával kihallgatott S. J. és K. I. tanuk vallomásai sem dönthetik meg vádlottnak az alapperben tett beismerése bizonyító erejét, már azért sem, mert vádlott K. L. vallomása szerint is, bár ritkán, de megfordult neje üzletében is, mert sem S. F.-né, sem