Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XV. kötet. (Budapest, 1900)

3<4 a végrehajtást elrendelő végzésben azt a kötelező utasítást nyeri, hogy a hatáskörébe eső végrehajtási cselekményeket, a végzésben megnevezett ügyvéd vagy megbizottjának jelentkezése esetében teljesítse, mely kötelező birói utasításból következik, hogy a bírósági végrehajtó eljárása folyamán magával a végrehajtató féllel nem érintkezik, és hogy vele szemben a hatáskörébe eső hivatalos eljárást igénybe vevő félnek közvetlenül maga az ügyvéd tekintendő. Figyelembe véve, hogy a rendes állami javadalmazásban nem részesülő bírósági végrehajtókat, nyilván e helyzetök méltatásával az 1875 : IX tcz. végrehajtása tárgyában 1875. évi 26,020. sz. alatt kiadott igazságügyminiszteri rendelet 27. §-a is feljogosítja arra, hogy a mennyiben bíróilag megállapított dijaik és költségeik felhívásra azonnal ki nem fizettetnek, fizetési meghagyás kibocsájtását, és ennek sikertelensége esetén a végrehajtás elrendelését is kérhessék, amely igényöket pedig jogos érdeköknek megfelelő sikerrel csakis ugy érvényesíthetik, ha a törvényes kényszert az ellen veheti alkalmazásba, akinek fellépése folytán a költséget okozó végrehajtási cselekményt foganatosították, nem pedig a távol, — vagy előttük nem ismert helyen tartózkodó végrehajtató felek - - esetleg ezeknek még csak kipuhatolandó jogutódjaik ellen ; és tekintve, hogy az 1874 : XXXIV. tcz. 54. §-a feljogosítja az ügyvédet arra, hogy a végrehajtási eljárás foganatosításáért járó hivatalos költségek fedezhetése végett is, az általa képviselt féltől megfelelő előleget követelhessen, a mennyiben pedig ezt nem teszi, módjában áll a netán sajátjából előlegezett összegnek mielőbbi visszatérítését az által elérni, hogy a végrehajtási eljárást késedelem nélkül foganatosíttatja : mindezeknél fogva a bírósági végrehajtóknak jogos érdeke megköveteli, hogy megállapított dijaik és költségeik megfizetését elsősorban attól az ügyvédtől követelhessék, aki — bár megbízásból — eljárásukat közvetlen igénybe vette. Kelt Kassán a kir. itélő táblának 1899. évi április 19-én tartott ülésében. Hitelesíttetett 1899. évi április hó 24. napján.