Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XV. kötet. (Budapest, 1900)

295 148. Polgári perrendtartásunk szerint főesküvel való bizonyításnak csak konkrét tényekre és pedig csak olyanokra nézve van helye, melyekről, illetve melyeknek meg vagy meg nem történtéről az, kinek esküt kell tennie, közvetlen tudomással bir, ellenben az úgynevezett meggyőződési esküt (juramentum credulitatis) polgári perrendtartásunk nem ismeri és az 1868: LIV. tcz. 172. §-a d) pontján alapuló esküre is csak maga az a fél kötelezhető, a kinek aláírásának valódisága vita és bizonyitás tárgyát képezi. Az örökös tehát nem kötelezhető annak az eskünek a letételére, hogy az örökhagyónak névaláírása tudta és meggyőződése szerint hamis, vagy hogy az örökhagyó a váltót az ő jelenlétében alá nem irta. Az az eskü, hogy az örökös a váltót az örökhagyó megbízásából irta alá, meg nem ítélhető abban az esetben, ha a megbízás ténye is vitás. A meghatalmazás ténye nem bizonyítható az állítólagos meghatalmazottnak esküjével. (1899 szeptember 12. 632/99. sz. a.) A m. kir. Curia: Özv. Fried Nettinek, Komin Selinga János s társai elleni 278 frt 28 kr. iránti váltóperében itélt: Annak megjegyzése mellett, hogy 2. r. alperes felebbezésének hatálya a váltóeljárás 36. §. 3. bekezdése értelmében a képviseltjeinek örököstársa gyanánt perelt I. r. alperesre is kiterjed, a másodbiróság ítélete megváltoztatik, és az elsőbiróságnak felperest keresetével feltétlenül elutasító ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az örökösök gyanánt perelt alperesek közül védekező 2. r. alperes, kinek védekezéséhez a meg nem jelent 1. r. alperes is, mint örököstárs a váltóeljárás 23. §-a értelmében csatlakozónak veendő, határozottan tagadván a kereseti váltókon levő Komin Anna-féle elfogadói névaláírásoknak az örökhagyó néhai Komin Peczus Annától vagy ez által megbízott egyéntől szárma zását, az emiitett aláírások valódiságának bizonyítása felperest terhelte. Felperes azonban e tekintetben elfogadható bizonyítékot nem szolgáltatott.