Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XV. kötet. (Budapest, 1900)

2Ö4 Indokok: Az elsőbiróság Ítéletében kihallgatott tanuk vallomásával bizonyítva van ugyan, hogy id. Sz. I. évek hosszú során minden évben rendszerint kétszer megjelent Pongyelok községben, az itt és e község környékén kikölcsönzött követelései után esedékes kamatok beszedése végett, és ott tartózkodása alatt őt a felperest látták el lakással, élelemmel és kiszolgálással. Ámde felperesek; keresetükben azt állítják, hogy mindezeknek nem hitelben, hanem pénzért leendő teljesítésére kérte fel őket az alpereseknek nevezett jogelőde id. Sz. S. Az alperesek tagadásával szemben tehát a felpereseket terhelte a bizonyítás az iránt, hogy ámbár pénzért kérte fel őket alperesek jogelőde — ami alatt készpénzzel való fizetés érthető -— időnként lakás, élelem és kiszolgálással leendő ellátásra, ennek daczára mégis ők az A. a. jegyzékbe jelzett időszakokban 24 éven keresztül nem azonnal való készpénzfizetés mellett, hanem hitelbe teljesítették az említett szolgálmányokat. Ezen állításuknak bizonyítása végett egyéb bizonyíték hiányában az egyoldalú főesküt kérték maguknak a felperesek megítéltetni ; a követelés fenállását ekként egyoldalú főesküjükkel kívánták bizonyítani. Az 1868 : LIV. tcz. 235. §. kivételes rendelkezése az egyoldalú főeskü megítélése tekintetében bevett joggyakorlat szerint csak az esetben nyerhet alkalmazást, ha az esküvel bizonyítani szándékolt ténykörülmény a perben felhozott adatokkal támogattatok, illetve azt a perbeli összes adatok valószínűsítik. Tekintve azonban, hogy a per adatai, nevezetesen a peres felek kölcsönös kijelentései és a beszerzett hagyatéki iratok azt tanúsítják, hogy id. Sz. J. nőtlen volt, nagyobbrészt készpénzből álló tetemes vagyonnal bírt, 42,262 frt 64 kr. leltári becsértékü vagyon hátrahagyásával halt el, a felperesek pedig szerény anyagi viszonyok közt élnek, mit az 1. r. felperesnek — aki községi erdővéd — foglalkozása is tanusit; tekintve továbbá, hogy rövidebb időszakokra lakás, élelem és kiszolgálásért pénzzel kötelezett díjazás, a mindennapi gyakorlati életből mentett tapasztalás szerint, az időszaki ellátás végével rendszerint fizetendő; tekintve végül, hogy felperesek, bár állításuk szerint a fizetést gyakran sürgették, s annak daczára, hogy alperesek jogelőde nem fizetett,