Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XV. kötet. (Budapest, 1900)

256 bizonyítást elzárta, mert a jelen esetre, amennyiben nem az 1886 : VIT. tcz. 22. §-ában felsorolt jogügyletek valamelyikének megkötéséről, hanem női hozomány átadásáról és visszaköveteléséről van szó, okirattal való bizonyítás esetében az idézett törvény 21. §-a alkalmazandó, amely pedig a hozomány átadása és átvételére nézve csak azt állapítja meg, hogy eme tényekre nézve az okirat által való bizonyítás csak közjegyzői okirattal történhetik ugyan, de ily közjegyzői okirat nem létében a nő vagy ennek örökösei a hozomány visszakövetelése iránt támasztott perben nincsenek elzárva attól, hogy a hozománynak a férjhez vitelét, annak értékét és a férjnek történt átadását tanukkal vagy egyéb alkalmas bizonyítékokkal bizonyíthassák. Ezeknél fogva alaposnak találtatott felperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a felebbezési bíróság helytelenül alkalmazta a fenforgó esetre az 1886 : VII. tcz. 22. §-át, amely az abban felsorolt jogügyleteknek érvényességét közjegyzői okirat kiállításától teszi függővé, és ebből kifolyólag az ajánlott tanubizonyitást téves álláspontjához képest mellőzte. 127. Az a kikötés, hogy felperes a biztosítékul adott váltót csak a felek közt megejtendő elszámolás után s annak eredményéhez képest érvényesítheti, a keresetnek elutasítására alapos okul csak abban az esetben szolgálhat, ha a váltóadós alperes — akit az általa biztosítékul adott váltóval szemben e részben a bizonyítás terhel — bizonyítja azt, hogy a felek üzleti összeköttetéséből folyólag felperesnek a kereseti váltóösszegnek megfelelő összegű követelése fen nem áll. (1899 augusztus 30. 025/99. sz. a.) A m. kir. Curia : Farkas Mendelnek, Weisz Dávid elleni 339 frt 12 kr. iránti váltóperében ítélt : A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A másodbiróság Ítélete annak az indoknak az elhagyásával, hogy alperes közte és felperes közt számadási viszony