Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XV. kötet. (Budapest, 1900)

i«3 itélő tábla az elsőbiróság ítéletének a felperes czég bejegyeztetése iránt tett nem neheztelt rendelkezését nem érinti, egyéb részét pedig a benne foglalt indokok alapján és a be nem jegyzett fel­peresi czég felléphetési jogát illetőleg még azért is helybenhagyja, mert a kereskedelmi törvény 63. és 64. §-ai szerint a czég bejegy­zése nem képezi föltételét annak, hogy valamely közkereseti tár­saság jogi léteit nyerjen, és czégje alatt perelhessen, és mert az előbb felhívott §-oknak az a rendelkezése, mely a közkereseti tár­saságot a czégbejegyzésre való tekintet nélkül ruházza fel a perelhetés jogával, nem tekinthető oly előnynek, mely a keres­kedelmi törvény 16. §-a alá vonható, mivel a törvény ott, hol valamely előnynyel csupán a bejegyzett kereskedőt kívánja felru­házni, ezt határozottan kifejezi, mint például a 31. §-ban történik. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A tisztán tőzsdei árkülömbözetre irányuló és bíró­ság előtt nem érvényesíthető ügyletek ezen jellegüket nem vesz­tik el az által, hogy lebonyolításuk alkalmával a felek összeszá­moltak, és hogy ezen összeszámolás eredményeként megállapított összegről fedezetül adott váltó képezi a követelés alapját. Ebből folyólag téves ugyan az alsóbiróságnak ide vonatkozó indokolása, mert a jelen perben nincs adat arra nézve,, hogy alperes a kere­seti váltót fizetésül adta felperesnek és mert az a körűiméin', hegy alperes a tőzsdebiróságnál megindított kereset következ­tében létrejött egyezségben a tartozást elismerte, nem fosztja őt meg attól a jogtól, hogy a tiltott szerencsejátékra alapított kifo­gást a jelen perben érvényesítse ; mégis helyben kellett hagyni a másodbiróság ítéletét a benne felhozott és az elsőbiróság Ítéleté­ből átvett egyéb indokoknál fogva és azért, mert a polgári bíró­ság előtt nem érvényesíthető szerencsejátékról csak oly ügyletek­nél lehet szó, melyeknél a szerződő felek akarata nem valóságos vételre, illetve eladásra, hanem pusztán árkülömbözetre irányul és mert a fenforgó esetben a per adataiból meg nem állapitható, de a kérdőpontokból kitetszőleg alperes tanúival maga sem kívánja bizonyítani, hogy azon ügyleteknél, melyekből a kereseti váltó­követelés származik, a feleknek pusztán árkülömbözetre irányuló szándéka lett volna. * *

Next

/
Thumbnails
Contents