Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIV. kötet. (Budapest, 1899)

49 vallomása szerint alperes vagyona ezen idő alatt tetemesen meg>zaporodott, hogy • továbbá örökhagyó szorgalmas, takarékos nő volt és csak életének utolsó éveiben gyengélkedett, de akkor is a könnyebb munkákat végezte s igy bebizonyítva lett, hogy alperes vagyona a 2-ik házasság tartama alatt a felperesek által öröklött ingatlannak haszonélvezete által is gyarapodott s az örökhagyónő a kérdéses ingatlanok szerzéséhez egyéni tevékenységével is hozzájárult ; alperes azon állitása tehát, hogy örökhagyónő többnyire beteg és munkéképtelen s pazarló asszony volt volna, a felperes által nyújtott tanubizonyitékok s részben az alperesi tanuk vallomása szerint is valótlannak bizonyult; tekintve, hogy G. J. tanú azt is vallotta, hogy alperes a kérdéses ingatlanokat a 2-ik feleségével együtt megtakarított pénzből szerezte : mindezeknél fogva a kérdéses ingatlanok közszerzeményt képeznek s igy azok fele S. P. örökhagyó hagyatékához tartozik. Ezen hagyatéki vagyon a törvényes örökösödés alapján az örökhagyónak 2 gyermekére egyenlő V2 részben szállván, azt a felpereseknek a jelzett czimen és részekben megítélni s ebből folyólag alperest a hagyatéki ingatlanoknak közös birtoklásba való kibocsátására s a mennyiben alperes az ingatlanok valamelyikét időközben elidegenitette volna, a becsértéknek, úgyszintén az alperesileg nem kifogásolt 50 frt évi szűnt haszonnak megfizetésére kötelezni kellett. Ellenben nem képez közszerzeményi vagyont a leltárilag összeirt ingóság, még pedig azért nem, mert G. J. felperesi tanuk vallomása szerint alperesnek, midőn 2-ik nejével egybekelt, szintén voltak ingóságai. De hogy ezen ingóságok értéke az örökhagyó halála idejében megvolt ingó vagyon értékénél mennyivel volt kisebb, azt sem ő, sem más tanuk bizonyítani nem tudták ; mert továbbá alperes több tanúval bebizonyította azt, hogy második feleségével történt egybekelése idejében a leltárilag összeirt ingókhoz és gazdasági felszerelésekhez hasonló tárgyakkal birt, ezen bizonyítékokkal szemben tehát a felperesek érdekében állott azt bizonyítani, hogy a 2-ik házasság tartama alatt az ingó vagyon gyarapodott-e s ha igen, mennyivel gyarapodott, lévén csak ily gyarapodás közszerzeménynek tekinthető, ily gyarapodást azonban a felperesek számszerűleg ki nem mutattak ; minélfogva a keresetet az ingók tekintetében elutasítani kellett. Döntvénytár, harmadik folyam. XIV. 4