Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIV. kötet. (Budapest, 1899)

32 mérlegelhette, és belátásához képest alkothatta meg a meggyőződését ez iránt, hogy melyik félnek vallomása mutatkozik valószínűbbnek, következésképen a felebbezési bíróság, figyelemmel a sommás eljárás 96. §-ára, az alperesnek eskü alatti vallomását jogszabály megsértése nélkül fogadhatta el meggyőződésének alkotásánál döntő bizonyítékul. 13A váltóbirtokos, ellenkező megállapodás igazolása nélkül, a váltónak csak lényeges kellékeit van jogosítva utólagosan és tetszése szerint kitölteni. Ez a jogosultsága tehát sem a telepítésre, sem a telepes kijelölésére ki nem terjed. A fizetés helyére nézve kitöltetlenül kiállított váltó utólagos telepítésére s a telepes megjelölésére vonatkozó kifogás nem irányul a váltónak meghamisítására, mert a váltónak meghamisítása feltételezi egy már létező tartalomnak jogellenes megváltoztatását, hanem ez a kifogás a váltónak nem jogosult kitöltésére van alapítva. (1899 január 7. 1223/98. sz. a.) A kassai kir. ítélő tábla : A kir. tábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A váltótörvény 93. §-a értelmében a váltóbirtokos, ellenkező megállapodás igazolása nélkül, a váltónak csak lényeges kellékeit van jogosítva utólagosan és tetszése szerint kitölteni ; a váltóbirtokosnak ez a jogosultsága tehát a telepítésre s különösen a telepes kijelölésére, mint a váltónak nem lényeges kellékeire nézve ki nem terjed. E szabály folytán pedig a felperes keresetével el volt utasítandó ; mert S. F. tanú határozott vallomásával a felperes részéről nem tagadott azzal a ténynyel, hogy a peresített váltóra a telepítést a felperes és pedig utólag vezette s a váltón az intézvényezésre (adresse) s telepítésre (domicil) vonatkozó azonos írásból és illetve ezeknek az adatoknak és bizonyítékoknak az 1893. évi XVIII. tcz. 64. §-a alapján mérlegelésével a kir. tábla megállapítja azt a döntő tényt, hogy a peresített váltó akkor, mikor azt