Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIV. kötet. (Budapest, 1899)

*74 eredeti határnapon, mint a 4. 7. a. felhívásra az ő tulajdonába már átment juhoknak tényleges átvételét megtagadta, jogosítva volt a juhokat a kereskedelmi törvény 347. §-ában meghatározott módon közjegyző utján az alperes vevő veszélyére eladatni, s ettől az átvételi késedelemből eredő kára megtérítését is követelni. Mindazáltal a felperes keresetével elutasítva helyesen lett azért, mert a 2. 7. a. vételi szerződés alapján érvényesíthető hátralékos vételár iránti, valamint a szerződés késedelmes teljesítéséből őt jogszerűen megillethető követelése, amiként azt az elsőbiróság ítéletének indokolásában is kifejtette, teljes kielégítést nyert abban az összegben, amely az eladott juhoknak felperes által árverésen történt értékesítésével eladási árként kezéhez befolyt. Eladási árként ugyanis kezéhez befolyt a D. a. felszámított árverési költségeknek levonása után 1121 frt 10 kr. A 2. 7. a. vételi szerződés alapján a felperes szerződésszerű hátralékos vételár fejében, levonva az alperes által neki foglalóul átadott 100 frtot, 1025 frtot és őrzési díj fejében 3 frt óo krt, tehát összesen 1028 frt 60 krt követel. Kártérítésként az árverés foganatosítása folytán a D. a. felszámított költségeken felül, hirdetési dij, ügyvédi képviseleti és utazási költség fejében 54 frt 65 krt igényel. A juhoknak 1896 augusztus 10-étől szeptember 18-ig általa történt eltartása fejében módosított kereseti kérelme szerint 370 frt 50 krt követel ugyan, de ily czimen többhöz, mint a perben kihallgatott szakértőknek véleményében megállapított 35 frt 10 krhoz, jogos igénye nem lehet azért, mert a szakértők véleményének helyessége ellen az észrevételekben felhozott az az állítása, hogy a szakértők a juhoknak darabonkint 72 kr. napi tartásdíj összegének meghatározásánál nem vették tekintetbe egyfelől a juhokat őrző juhásznak járó fizetést, másfelől, hogy a járvány folytán a juhok tartása a rendszerintinéJ többe került, figyelembe vehető nem volt, mert a szakértők véleményük indokolása szerint a juhok tartásdijának összegét kifejezetten a felmerülhető kiadásokra tekintettel is határozták meg, naponkint és darabonkint lí2 kr. összegben, hogy pedig a járvány folytán több költség merült volna fel, felperes perbeszédeiben nem állította, annál kevésbé bizonyította.