Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIV. kötet. (Budapest, 1899)

157 13 hordó tartalmával, továbbá, hogy 5 darab hordó a vasúttól közvetlenül K. J. rendelkezésére állott Aigner-féle pinczébe vitetett, ahol azok a minta vételéig érintetlenül voltak. Ezekkel a tényekkel szemben az alperes nem nyújtott bizonyitékot arra nézve, hogy a zárólemez sértetlen volta mellett is, a hordók tartalma az alperestől történt elküldés után felcseréltetett, az alperes részéről felhozott puszta gyanuokok pedig, a tanuk által vallott tényt meg nem erőtlenitik, és pedig annál kevésbbé, mert az E. a. levélből kitetszőleg az alperes már 189b november 12-én értesült arról, hogy a vizsgálat folyamatba tétetett, ha tehát gyanúja volt az iránt, hogy a vizsgálat alá vont bor nem tőle való, módjában állott erről meggyőződni és idejekorán bizonyitékot szerezni. Annak az alperesi kérelemnek pedig, hogy a trieszti pénzügyőri főfelügyelőségtől bizonyos iratok hivatalból beszereztessenek, az 1868 : LVI. tcz. 187. §-a értelmében helye nincsen. Ezért a nevezett tanuk vallomása alapján, helyesen állapította meg az elsőbiróság, hogy a kérdéses minta az alperes által a felperesnek szállított borból vétetett. Hogy pedig ez a bor nem természetes bor, hanem mübor volt, az a budapesti állandó borvizsgáló szakértő bizottságnak indokolt, és az alperes részéről meg nem gyengített véleményével meggyőzően bizonyítva van. E mellett a tényállás mellett pedig nem védekezhetik az alperes sikeresen sem azzal, hogy a felperes az áru hiányáról elkésve értesítette, sem azzal, hogy az árut rendelkezésére nem bocsátotta. Ugyanis az alperes nem védekezik azzal, s igy nem is forog fen az iránt kétség, hogy az alperes a küldött áru minőségét nem ismerte volna ; már pedig, ha az alperes, daczára annak, hogy a felperesnek természetes bort adott el — tudva mübort küldött : az alperesnek ez az eljárása a magánjogi csalást megállapítja, mert ennek alkatelemei fenforognak az alperes ama ténykedésében, hogy a felperest tudva és akarva tévedésbe ejtette azzal az állításával, hogy természetes bort szállít, a felperes pedig abban az alperes által előidézett tévedésben kötötte meg az ügyletet, hogy természetes bort vesz. Az alperesnek ez a rosszhiszemű eljárása megállapítja kártérítési kötelezettségét és ilyen esetben a kereskedelmi törvény 350. §-a értelmében, ugyané törvénynek a hiány értesítés felől intézkedő 346. §-a alkalmazást nem nyer.