Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIV. kötet. (Budapest, 1899)

a késedelemből eredő kár megtérítését követelheti, felperes pedig nem bizonyította, hogy az eladó késedelme folytán valamely kára származott volna s keresetének előbb idézett tartalma szerint keresetének tárgyát a szerződési és piaczi ár, illetőleg a szerződési ár és a tényleg beszerzettnek állított áru beszerzési ára közti különbözet, tehát nem a késedelemből eredő, hanem olyan kártérítési követelés képezi, mely a vevőt a kereskedelmi törvény 356. §. 2. pontjában foglalt határozatokból kitünőleg csak abban az esetben illeti meg, ha a vevő a szerződés teljesítéséhez nem ragaszkodik, hanem a késedelmes eladó ellenében teljesítés helyett kártérítést követel. (1897 november 5. 20,873. sz- a0 A budapesti kir. tábla: A kir. tábla az elsőbiróság felebbezett ítéletét azzal a kiegészítéssel, hogy alperes a szállítani kötelezett két waggon bor egyikét a vételárba betudandó 400 frt utánvétellel terhelni jogosult, helybenhagyja. Indokok: Helybenhagyatott az elsőbiróság ítélete az alperest marasztaló rendelkezéseiben a benne felhozott indokokból s azért ; mert alperes a vételi ügyletből folyólag felperest terhelő viszontszolgáltatás megállapítása iránt a tárgyalások folyamán kérelmet elő nem terjesztvén, ennek megállapítása a jelen perbeli jogvitát eldöntő ítélet rendelkezésének tárgyát nem képezhette. E mellett is azonban az elsőbiróság ítéletének az alperest marasztaló rendelkezése kiegészítendő volt annyiban, hogy kimondandó volt, miszerint alperes a szállítani kötelezett két waggon bor egyikét 400 frt utánvétellel terhelni jogosult, mert felperes, ki a szerződést a létrejött megállapodás értelmének megfelelően maga részéről teljesíteni szintén késznek nyilatkozott, maga adta azt elő, hogy az 1895 októberben esedékessé vált egy waggon bor szállítására nézve az eredeti megállapodástól eltérőleg utóbb alperessel ugy egyezett meg, hogy ezt a borszállitmányt alperes a vámdijak fejében s a vételárba betudandó 400 frt utánvétellel terhelni jogosult ; most, midőn tehát alperes a boroknak Budapestre leendő szállítására köteleztetett, ez a jog részére magában az Ítéletben is biztosítandó volt. Ami pedig az elsőbiróság ítéletének azt a részét illeti, mely által felperes a kérdéses két waggon bor kellő időben való szállításának elmulasztásából folyólag felszámított 270—270 frt, mint