Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIV. kötet. (Budapest, 1899)

u8 részének érdemi megbirálására nézve az a döntő, ami iránt a bizonyítás kötelezettsége különben az alperest terheli, hogy a kérdéses eseteknek valamelyike jelenleg fenforog-e? Ellenben közömbös az, hogy felperesek netán egyéb szerződésszegéseket követtek el, amelyek megtorlása a B. a. szerződésekben nem a szerződés felbonthatóságával, hanem másként van szabályozva, s igy az ezekre vonatkozóan alperes részéről felülvizsgálati kérelmében felhozott panasz, mint a per érdemi megbirálására befolyással nem bíró, tekintetbe sem vehető. A B. a. szerződésnek csupán 2., 4., 10. és 12. pontjai alatt vannak felsorolva azok az esetek, melyekben alperes felpereseket idő előtt egyoldalúan elbocsáthatja, ezek közül alperes a felebbezési biróság ítéletében foglalt és a sommás eljárási törvény 197. §-a szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint felperesek ellenében felhozta azt, hogy felperesek olyasmire szerződték magukat, amire elegendő képzettséggel nem birnak, hogy felperesek működése nem állhat arányban az általuk kivánt ésnekik felajánlott fizetéssel, hogy felperesek működése a közönségnek nem tetszett, és hogy felperesek illetlen és durva magaviseletet tanúsítottak. A felebbezési biróság azonban tényként azt állapította meg,, hogy felperesek ellenében felhozott ezek a körülmények tényként nem valók, ez a tényállás pedig a sommás eljárási törvény 197. §-a szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadó, mert alperes szintén nem mutatta ki azt, hogy a ténymegállapításnál a felebbezési. biróság valamely jogszabályt megsértett volna. A felebbezési biróság ítéletéből ugyanis a tárgyalási jegyzőkönyvvel egyezően az tűnik ki, hogy alperes közvetlenül a felebbezési biróság ítéletének meghozatala előtt fentartás nélkül jelentette ki azt, hogy a már alkalmazott bizonyítékokon kivül más, illetve több bizonyítékot alkalmaztatni nem kiván, de különben is a felebbezési biróság a sommás eljárási törvény 62. §-a szerint amennyiben kötelező bizonyítási szabály alkalmazásának esete fen nem forog, a bizonyítékokat szabadon mérlegelhette és meggyőződését a per anyagából belátásához képest meríthette, csak az okokat tartozott tüzetesen előadni, amelyek meggyőződését előidézték,, és amelyek miatt valamely bizonyítást elégtelennek tartott, vagy