Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIV. kötet. (Budapest, 1899)

papir és irodai szerek használása által habár nem is nagy kárt,, de tényleg mégis kárt okozott, s tekintve, hogy panaszosnak az által, hogy vádlott az idéző végzésben kitűzött tárgyalásra esetleg meg nem jelenik s a mulasztás következményeit vétiv hiányában kimondani nem lehet, kárt okozhatott volna : a terhére rótt bűncselekmény tényálladékát megállapítja, miért is vádlottat abban vétkesnek kimondani, s tekintettel büntetlen előéletére, a meg nem czáfolt ittas s felhevült állapotára, a kár rendkívüli csekélységére, mint oly enyhítő körülményekre, a melyekkel szemben súlyosító körülmény nem forog fen, őt a Btk. 92. §-a alkalmazásával az ítélet rendelkező része szerinti büntetéssel sújtani kellett. (1897 július i-én 4841/97. sz. a.) A nagyváradi kir. tábla ítélt: A kir. tábla az elsőbiróság ítéletének részben való megváltoztatásával, vádlottat a Btk. 406. §-a szerint minősülő okirathamisitás vétsége helyett a Btk. 165. §-ába ütköző s a 92. §. alkalmazása s a 20. §. felhívása mellett vétségnek minősített hatóság elleni erőszak miatt mondja ki bűnösnek és ezért őt a foganatba vételtől számítandó egynapi fogházra itéli. Indokok: Beismerte ugyan vádlott a tárgyalás folyamán, hogy az aradi kir. járásbíróság által neki czimzett idézvényt a hozzácsatolt vétivvel együtt széttépte és megsemmisítette ; tekintve azonban, hogy vádlottnak eme cselekménye nem kárositási szándékra irányult, és hogy azzal károsítás tényleg nem is okoztatott ; tekintve, hogy a kézbesítés a községi jegyző által másolatban kiállított vétiven eszközöltetett is, mindezek alapján a Btk. 406. §-ába ütköző vétség alkotó eleme vádlott cselekményében nem ismerhető fel. Minthogy azonban vádlott a kézbesítést eszközlő rendőrt hivatalos eljárásában akadályozta azzal, hogy a neki átadott idézvényt és a vétivet eltépte s így a kézbesítés eszközlését meghiúsította : ugyanazért vádlott a Btk. 165. §-ba ütköző hatóság elleni erőszak büntette miatt volt volna bűnösnek nyilvánítandó ; figyelemmel azonban a cselekmény elkövetése alkalmávali ittas állapotára, őszinte beismerésére, büntetlen előéletére, a Btk. 92. és 20. §-ai alkalmazásával cselekményét vétségnek minősíteni s őt a jelen ítélet rendelkező részében meghatározott enyhe büntetésre ítélni kellett. (1897 november 15. 3458/97. sz. a.) A m. kir. Curia itélt: A minősítésre és büntetésre nézve a