Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIII. kötet. (Budapest, 1899)

5^engedte el. Azután a főbíró ismét zálogadásra szólította fel vádlottat, melyet vádlott újból megtagadott, mire a főbiró levett a ládáról egy i1 2 vékányi búzát tartalmazó zsákot s azt az esküdtek elé dobva mondta, hogy vigyék el, de vádlott neje azt előlök elkapván, a további zálogolástól elállva, távoztak. Vádlott beismeri, hogy neki tudomása volt azon rendeletről, hogy kutyáját mindenkinek megkötve kell tartani ; beismeri azt is, hogy ő a kutyáját nem tartotta megkötve, s hogy tudta, hogy" a községi főbiró a rendeletnek meg nem tartása miatt akarta őt megzálogolni, azonban tagadja, hogy ő a főbírót mellen ragadta és bántalmazta volna, s azzal védekezik, hogy ő azért nem akart zálogot adni a főbírónak, mert ő hozzá éjjel 11 óra tájban mentek zálogolni, amikor már mindenki aludt, s ő is lefeküdt volt akkor, midőn a főbiró s az esküdtek házához jöttek. E tényállás szerint tekintve azt, hogy a tanuk egybehangzólag vallották, hogy akkor, amidőn a főbiró vádlott lakására érkezett, még vádlott s neje nem feküdtek volt le, vádlottat felöltözve találták, különben is nyári időben este 8—9 órakor még elég világos volt ; tekintve azt, hogy vádlott a végtárgyaláson a Sz. Gy. tanúval szembesitése alkalmával beismerte azt, hogy ő a főbírót mellen ragadta, bár később ezt a beismerő vallomását indokolatlanul visszavonta ; tekintve, hogy a panaszos s tanuk esküvel megerősített vallomásaival beigazolást nyert az, hogy vádlott tényleg mellen ragadta, a főbírót akkor, midőn ez őt zálogadásra felszólította, s igy vádlott a főbírót hivatalos eljárásában erőszakkal megakadályozta, illetve azzal, hogy mellen ragadta, bántalmazta ; vádlott cselekménye a Btk. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak bűntettét képezné, de figyelembe véve azt, hogy vádlott hasonló bűncselekményért még büntetve nem volt, hogy a főbiró nem egészen szabályszerűen járt el a zálogolásnál, továbbá figyelembe véve vádlott felhevült kedélyállapotát, az általa kifejtett erőszak, illetve ellenállás csekély fokát, mint túlnyomó enyhítő körülményeket, a Btk. 20. §-a szerint a büntetést kiszabandó börtönbüntetés legkisebb tartama vádlottat tulszigoruan sújtaná, ennélfogva a Btk. 92. §-a alkalmazásával vádlott cselekményét vétséggé 4*