Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIII. kötet. (Budapest, 1899)
szerint L. V. sértett birói árverésen 1895. évi június 21-én megvette a vádlott A. I. és testvére A. M. tulajdonát képezett kétnegyed telket tartozékaival együtt. L. V., mint árverési vevő, azt panaszolja, hogy vádlott A. I. 1895. évi szeptember hónapban, tehát az árverés után a kétnegyed telek föld tartozékát képező szállási épület tetejét lebontotta, elvitte s ez által neki 5 — 600 frt kárt okozott. Vádlott beismeri, hogy a szállásépület tetejéből hat ölet lebontott, mig tiz ölet hagyott ; azonban azzal védekezik, hogy ahhoz joga volt, mert csak az A. M. jutalékán volt szállásépület foglaltatott le, mig az övé nem, ő pedig a szállásépület tetejének azon részét bontotta le, melyet fiainak A. K. és J.-nak eladott, s a melynek lebontásába és elhordásába ezek beleegyeztek. Vádlottnak ezen védekezése azonban semmi alappal sem bir, mert a csatolt árverési iratok tanúsága szerint B. M. javára 480 frt tőke s járulékai erejéig a végrehajtási zálogjog bekebelezése az ő ingatlan jutalékára is elrendeltetett s a birói árverésen az ő ingatlan jutaléka is eladatott, (ehát az árverés után sem vádlott, sem ennek az ingatlan tulajdonosaként bejegyzett fiai az ingatlan állaga felett rendelkezni jogosítva nem voltak. Habár sértett L. V. akkor, mikor vádlott a szállásépület tetejét elhordotta, mint árverési vevő birtokba vezetve nem lett s az ingatlant tényleg nem birtokolta, habár a csatolt végrehajtási iratokból kitűnik, hogy sértett azon időben a vételár részletfizetési kötelezettségének sem tett eleget, a miért ellene, mint késedelmes vevő ellen, visszárverés kéretett, de minthogy az árverés jogerőre emelkedett, az árverési vevő addig, amig az ingatlan ujabb árverésen el nem adatik, az ingatlanhoz való tulajdonjogát el nem veszti, és minthogy utóbb a hátralékos vételárt is kifizetvén, az ingatlannak most már feltétlen tulajdonosává vált ; ez okból vádlott nem védekezhetik azzal sem, hogy sértett L. V. nem lévén az ingatlan feltétlen tulajdonosa, a szállásépületek tetejére akkor, amikor az elhordatott, igényt nem tarthatott. Tekintve, hogy vádlott a szállásépület tetejét az árverés uta 1 bontotta le, tehát már azután, midőn végrehaj tatónak végrehajtási joga megszűnt ; tekintve, hogy jelen esetben ingatlan tartozéka lett lefoglalva