Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIII. kötet. (Budapest, 1899)

37 és nem szabályszerű zárlat, hanem csak a végrehajtási jegyzőkönyv feljegyzése által ; tekintve, hogy a Btk. 359. §-ában meghatározott sikkasztásnak tekintett bűncselekmény tárgyát csakis ingó dolog képezi; tekintve, hogy a szállásépület teteje, amig az épülethez van erösitve, nem ingó, hanem ingatlan dolog, ez okból, minthogy vádlott nem a birtokában, vagy reá bizott zár alá vett dolgot tulajdonított el, hanem már a sértett tulajdonába ment ingatlant szándékosan megrongálta, vádlott nem a Btk. 359. §-ába ütköző más vagyona megrongálásának vétségében kellett bűnösnek kimondani, s tekintettel rovatlan előéletére, az ítélet rendelkező részében kiszabott büntetéssel sújtani. A szegedi kir. tábla: A kir. törvényszék Ítélete az abban felhozott indokok alapján helybenhagyatik. A m. kir. Curia: Mind a két alsóbirósági Ítéletnek a cselekmény minősítése és a büntetésre vonatkozó része megváltoztattatik s A. I. vádlott a Btk. 333. és 334. §-ainak rendelkezése szerint, de a Btk. 20. és 92. §-ainak alkalmazásával vétséggé minősülő lopás vétségében mondatik ki bűnösnek, s ezért az ítélet foganatba vételétől számítva három havi fogházra s egy évi hivatalvesztésre és politikai jogainak ugyanily tartamú felfüggesztésére Ítéltetik. Egyebekben a kir. tábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: Az elsőbirósági ítéletben előadott tényállásból kiderül, de a vádlott beismerése is kétségen felül helyezi azt a tényt, hogy ő csantavéri 370. sz. telekjegyzőkönyvben felvett ingatlan tartozékát képező 16 öles szállási épület tetejéből 6 ölnyi hosszú részt 1895 szeptember havában lebontott és elvitt, holott ezt az ingatlant tartozékaival együtt, a zálogjogos hitelező B. M. kérelmére elrendelt s később utóajánlat folytán újólag 1895. évi január 21-ére kitűzött árverésen L. V. vette meg, s igy ezen időben a rendelkezési jog kizárólag L. V.-t illeti meg. Midőn tehát a vádlott a szállásépület fedelét lebontotta, eme tényével a tetőzet anyagát ingóvá tette : annak elvitele által tehát nem a Btk. 421. §-ának, vagy a Btk. 359. §-ának rendelkezését sértette, hanem e cselekménye a Btk. 333. §-ába ütköző és az értékre való tekintettel, a Btk. 334. §-ába ütköző lopás tényállailékát állapítja meg annál is inkább, mert a Btk. 421. §-ának