Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIII. kötet. (Budapest, 1899)

3° tették, másrészről nem sértette meg a fenforgó tényállásra nem "is alkalmazható és nem is alkalmazott azt a jogszabályt, amely szerint okirattal szemben az annak kiállításával egyidejűleg létrejöttnek állított és az okirat tartalmával ellentétben álló szóbeli megállapodásnak hatálya nincs, és e megállapodásnak bizonyítása helyt nem foghat. Az állandóan követett törvényes joggyakorlat szerint az, kit a vele szerződő fél akár a szerződés tárgyára, akár a szerződéssel kapcsolatos egyéb körülményekre nézve akként téveszt meg, hogy a tévedés a szerződésnek, avagy erre indító okul szolgált akaratelhatározásnak lényegét érinti, a maga részéről a megtévesztővel szemben a szerződést teljesíteni nem tartozik ; s a nemteljesités • okából kártérítésre, illetve elvont haszon megtérítésére nem kötelezhető. Ami felpereseknek a tényállás megállapítására vonatkozó nevezetesen azt a panaszát illeti, hogy Vas Márton és Maybaum Ottó tanuk érdekeltek, elfogultak, és egymásnak ellentmondók lévén, ezeknek vallomására felpereseknek elutasítása alapitható nem volt és hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett meg azzal, hogy Renner Vilmost a szerződéshez hozzájárulása iránt felperesek kérelmére tanuként ki nem hallgatta, ez a panasz sem bir megállható alappal. Azt, hogy tanukként kik nem hallgathatók ki, a sommás eljárási törvény 85. §-ának rendelkezése szabályozza, azonban Vas Márton és Maybaum Ottóra nézve e törvényszakasznak esete fen nem forog, egyébként a felebbezési bíróság a sommás eljárási törvény 64. §-a értelmében, amennyiben kötelező bizonvitási szabály alkalmazásának esete fen nem forog, a bizonyítékokat szabadon mérlegelheti, és meggyőződését az indító okok előadása mellett a per egész anyagából szabadon merítheti, már pedig a törvény e rendelkezésének a felebbezési bíróság eleget tett, a bizonyítékok mérlegelésének eredménye pedig a felülvizsgálatnak nem tárgya. A tárgyalási jegyzőkönyvekből és a felebbezési bíróság ítéletéből nem tűnik ki az, hogy felperesek Renner Vilmosnak a szerződéshez történt hozzájárulása iránt kihallgatását kérték, sőt -az tűnik ki, hogy felperesek Renner Vilmossal épen az ellenkezőt kívánták bizonyítani, e tekintetben felperesek részéről már csak a felülvizsgálati kérelemben felhozottak pedig, mint nem az eljárási