Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIII. kötet. (Budapest, 1899)

8 csak a felebbezésben felhozott, de az elsőbiróságnál általa elő nem terjesztett azok a tényállítások, melyekkel felperes azt kívánja kimutatni, hogy Horn Mórt a szerződés teljesítésében állítólag véletlen baleset és i. r. alperes vétkessége is akadályozta, az 1881. évi LIX. tcz. 29. §-a értelmében figyelembe nem vehetők, az emiitett ítéletben megfelelően felhozott indokok alapján és még azért is helybenhagyatik, mert felperes nem is állította azt, hogy Horn Mór a szerződésileg szállítani kötelezett talpfákból az 1. r. alperes által beismert mennyiségnél tényleg többet szállított, az elsőbiróság tehát a tényleg nem szállított mennyiség megállapításánál helyesen vette alapul a 3. és 4. 7. a. kimutatásokat; továbbá és főleg, mert felperes a perben egyáltalában nem vitatta azt, hogy a 2. '/. a. szerződés szerint szállítani kötelezett felette nagy mennyiségű talpfákat a szerződésnek és az annak kiegészítő részét képező szállítási feltételeknek megfelelő minőségben és a szerződésileg meghatározott számos különböző átvételi helyre szállitandólag, 1. r. alperes miután Horn Mór azok szállítását elmulasztotta, még 1890 deczember 31-ike előtt beszerezhette és hogy ekként I. r. alperesre nézve az a helyzet, a melybe Horn Mór szerződésszegése által jutott, és a mely helyzet előidézésének szerződési büntetéséül a kötbér kiköttetett, még a most emiitett idő alatt megszűnt volna ; de nem tett felperes a perben kifogást az ellen sem, hogy a teljesítési késedelem esetére naponként és darabonkínt egytized krban meghatározott kötbért 1. r. alperes a részletekre megosztva különböző határidőkben szállítani kötelezett, de nem szállított valamennyi talpfa után egy és ugyanazon időpontig 1890 deczember 31-ig számította, az elsőbiróság tehát azt az időpontot, a meddig a kötbér jogosan számitható, helyesen tette 1. r. alperes számításához képest 1890 deczember hó 31. napjára; végül mert másrészt az a körülmény, hogy a szerződés részletekre megosztva volt teljesítendő, tette szükségessé azt, hogy 1. r. alperes minden egyes késedelmes szállításnál kötbérigényét fentartsa, ennek elmulasztása tehát a kereskedelmi törvény 275. §-a értelmében megszüntette azt a jogát, hogy az általa tényleg elfogadott késedelem alapján is kötbért követelhessen. (1897 október 20. 1640. sz. a.) A m. kir. Curia ítélt: A.budapesti kir. táblának ítélete a