Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XII. kötet. (Budapest, 1899)

53 mint építőmester és vállalkozónál, mint kőmüvestanoncz az 1891. évben teljesített építkezés alkalmával, midőn építési anyagoknak taligán való felhordásával volt foglalkoztatva, körülbelül két emeletnyi magasságról lezuhant s akkor jobb karját teljesen összezúzta, balkarja is több helyen eltörött, alsó végtagja is súlyos zuzódásokat szenvedtek el. A lezuhanás okául a keresetben azt jelölte meg felperes, hogy a feljárás hibásan volt összeállítva és biztonsági karfákkal ellátva egyáltalában nem volt, minek következményeként az általa tolt taliga az elhajlott deszkák közé ékelődve felbillent és az ez által kapott lendület őt a mélységbe hajította le. Alperes tagadta felperes összes kereseti állításait, s ezenfelül kifogásként felhozta, hogy az építkezést A. J. nevü pallérja vezette s ő felelős az esetleges kárért; előadta továbbá, hogy ezen pallérja felperessel végleg kiegyezett, és minden kártérítési igényéről felperes le is mondott. Állította még, hogy felperes nem munkaképtelen, sőt nagyon jó keresettel rendelkezik. A bizonyítási eljárás során kihallgatott tanuk igazolták, hogy felperes sérülését tényleg az alperes vállalatában teljesített építkezésnél akként szenvedte, hogy a téglával megrakott taliga felbillent és őt a feljáróról leütötte, továbbá igazolták azt is, hogy a feljárók hiányosan voltak összeállítva s a feljáróról a karfa teljesen hiányzott. Altalános jogszabály, hogy súlyos testi sértés esetében az, akinek vétkessége vagy gondatlansága folytán a súlyos testi sértés bekövetkezett, köteles azon vagyoni hátrányt kárpótolni, amely a sértés következtében a sérültre keresetképtelenségéből hárul. Ebből az elvből kiindulva, alperes az ítélet rendelkező része szerint marasztalandó volt, tekintet nélkül azon kifogására, hogy felperes A. J. pallérral kiegyezett ; mert ha A. J. felelős volna is a pallérsága alatt beállott károkért, még az esetben is az alperes kötelezettségét nem szünteti meg felperesnek azon ténye, hogy a kötelezettek egyikével kiegyezett, mivel ezen kiegyezés által a másik fél kötelezettsége alól nem mentesülhet. Pertény az, hogy a kártérítés alapjául szolgáló sérülés az alperes, mint építőmester és vállalkozó, a vállalatban téliesített