Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XII. kötet. (Budapest, 1899)

3^ mikor magának sem volt mit ennie, a gyermeknek sem adott s ha rossz volt, azt megfenyítette, sőt 1897. évi február 28-án a gyermek illetlen kifejezése miatt őt nehéz szijjal és sodrófával megverte s felesége vette ki a kezéből. Frnka Ignáczné csak annyit ismer be, hogy ha a gyermeket bántotta, csak a kezét ütötte s f. é. márczius i-én a kérdezősködő szomszédoknak azt mondotta, hogy a kis leány a mester-u,tcza 30. sz. a. lakó testvérénél van, de hogy miért mondta ezt, arra nem emlékszik. Tagadja, hogy a gyermeket éheztette, mivel naponként háromszor ettek s adtak a gyermeknek meleg ételt ; továbbá tagadja, hogy a kis leányt elpusztítani akarta és ütötte verte volna, a mit azonban vádlottnő kihivó magaviselete nem látszik támogatni. A sértett Ravasz Anna, a ki most igen erős, szépen fejlődött és okos, értelmes gyermek, azt mondja, hogy mikor szüleinél lakott, a földön aludt, apja és anyja sokszor megverte, egyszer nagyon megverték, apja pipaszárral és sodrófával ütötte, azután anyja a fejét késsel, apja meg baltával ütötte ; apja rugdosta is és bezárta a setét kamarába, a hol délutántól reggelig volt és nagyon sirt. Mikor a kamarába zárták, azért haragudtak rá, mert kenyeret kért. Végül azt mondja, hogy apjánál nem volt olyan jó dolga, mint Deák Jánosnénál, a hol mindent kap enni és nem verik soha. Tunnu Istvánné, a ki a vádlottakéval szomszédos lakásban lakott, hallotta a falon keresztül, hogy a gyermeket kínozták, s a falhoz verdesték. Ehn Karolin tanú azt tapasztalta, hogy négy hónapon keresztül nagyon verték a gyermeket vádlottak, s egy alkalommal figyelmeztette is őket, hogy ne üssék a gyermek arczát, mire vádlottnő azt felelte : «das L. . . . schlage ich einmal tod». A nő mindig ingerelte férjét a gyermek ellen. Valahányszor látta tanú a gyermeket, az a veréstől mindig kék volt ; február 28-án pedig a kis leány feje roppant össze volt verve. Tanú szerint vádlottak a gyermeket jobbára elzártan tartották s az a feljelentés előtt is nyolcz napig lehetett elzárva ; akkor kiáltott ki neki, hogy vigye el, mert az apja agyon veri, ha haza jön ; az anyja pedig azzal fenyegette hogy elássák az erdőben. Feller Józsefné lakását a vádlottakétól csak egy fal választott el, ez a tanú hallotta egyszer, a mint a gyermek fejét