Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XII. kötet. (Budapest, 1899)

sértést képezett. Alaposan fel lehet tenni, mondja a vélemény, hogy a kegyetlen bántalmazással és elhanyagolással a lesoványodott állapot és a fejlődésben való visszamaradottság is összefügg. A sérülések keletkezésére vonatkozólag azt mondja a kir. törvényszéki orvos f. évi május i-én kelt véleményében, hogy azok sokasága, különböző neme és az egész testen elszórt volta s különböző visszafejlődési ,ideje kétségtelenül tanusitják, hogy azok nem egy időben, nem egy eszköztől és nem egy ütéstől származtak, hanem huzamosabb időn át ismételt ütéseknek, veréseknek és durva erőszakos fogásoknak a következményeként előálló bőri zúzódások és pedig részben bőr alatti vérömlenyek, részben szakított és repesztett bőrsebek, illetve az orsócsonton csonttörés, a melyek származhattak szijjal való veretéstől és sodrófával való ütéstől, erőszakos ellökéstől és eséstől s pedig mindháromtól, nemcsak egytől. A vélemény szerint a testi vizsgálatból nem volt ugyan megállapítható, hogy a senyves rosz kinézés, soványság és a fejlődésben való visszamaradottság éheztetés következménye, de a gyermek erőbeli állapotának rövid idejű jobb táplálás által való jelentékeny feljavítása arra enged következtetni, hogy a gyermek nem betegség és nem szervezeti hiba, hanem a rossz tartás, gondozás és bánásmód miatt jutott nyomorúságos állapotába. A kir. törvényszéki orvos a végtárgyaláson is meghallgattatván, írásban adott véleményeit fentartotta s megjegyezte, hogy hosszú idejű gyakorlata alatt sohasem látott embert oly elkínzott állapotban, mint a minőben a sértett gyermek volt. A klinikán csodájára jártak az orvosok. A fej olyan volt, mintha meg lett volna scalpirozva, a bőr a sok ütés miatt elvált a koponyacsonttól s a vért a bőr alul marokszámra kellett kiszedni. De csodaszámba ment a felgyógyulás is, a melyet csak az orvosi tudomány legújabb vívmányainak lehet tulajdonítani. A gyermek sérülései életveszélyesek voltak, ilyenek voltak a kisebb sérülések is, sokaságuk miatt s a bántalmazás folytonossága következtében ; ha a bántalmazás tovább folytattatik, a sérülések feltétlenül halált eredményeztek volna. Frnka Ignácz tagadja, hogy a gyermeket folytonosan verte, éheztette s elpusztítani akarta volna, azt azonban beismeri, hogy