Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XII. kötet. (Budapest, 1899)

102 kot holtartózkodásáról nem értesitette, sem pedig védelme tekintetében őt utasítással el nem látta : felperesnek alperes által szándékosan és jogos ok nélkül történt elhagyását törvényszerűen bebizonyitottnak tekinteni, és ez alapon a felek közt fenálló házasságot a házassági törvény 85. §-a értelmében alperes vétkesnek nyilvánitása mellett felbontani kellett. Felperesnek a tárgyalás során tett azon kijelentése, hogy az életközösséget alperessel visszaállítani nem akarja, a kereset elutasítására alapul csak akkor szolgálna, ha alperes a felhívásban kiszabott egy évi határidő alatt az életközösség visszaállítására jelentkezett volna, felperes pedig akkor nem akarta volna vele az életközösséget visszaállítani. A gyermekek ellátása tekintetében az alperes részéről való hozzájárulás és az alperes atyai hatilmának felperesre leendő ruházása iránti intézkedés a házassági törvény 9b. §-án alapul. A m. kir. Curia itélt : Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával a peres feleknek ágytól és asztaltól 6 havi időtartamra terjedő különélése rendeltetik el, azzal a hozzáadással, hogy felperesnek szabadságában áll eme határidő eltelte után a házassági törvény 100. §-ában kitűzött határidő alatt az eljárás folytatását s illetve az ügynek érdemi eldöntését kérelmezni. Indokok: Habár felperes keresetében azon az alapon, hogy férje a bcrivásnak adván magát, felperessel és gyermekeivel nem törődik s 1886 deczemberben a közös háztartást végleg elhagyta, kizárólag a házasság felbontását szorgalmazta, s azt, hogy férje az életközösségnek visszaállítására köteleztessék, egyáltalán nem kérelmezte, s így az elsőbiróság 48,128/95. sz. végzéssel helytelenül intézkedett az iránt, hogy alperest az életközösségnek visszaállítására hirdetmény utján felhívta, a házasság tehát a házassági törvény 77. §. b) pontja alapján nem volt felbontható. Tekintve mégis, hogy a férj mint családfő nejéről és gyermekeiről köteles gondoskodni, a per során tehát arra nézve, hogy alperes házastársi kötelességeit szándékosan és súlyosan megsértette, oly jelenségek merültek fel, melyek esetleg az idézett tcz. 80. h. aj pontja alapján bontó oknak minősíthetők, ily esetben azonban a 99. §. szerint az ágytól és asztaltól való különélés szükségképen elrendelendő, ezekből az okokból mindkét alsó-