Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XII. kötet. (Budapest, 1899)

0 1 Az ideigl. törvk. szabályok 4. §-ának rendelkezése csupán annyit enged meg, hogy a köteles rész tékozlás esetén zárlat által biztosittassék, a mely biztosítás ingatlanoknál pusztán a zárlat feljegyzésével is megtörténhetik, és a zárlatot szenvedőt sem a vagyon kezelésétől meg nem fosztja, sem cselekvési képességében nem korlátozza. Az 1877. évi XX. tcz. 28. és 31. §-ai, továbbá az 1885. évi VI. tcz. 5. és 6. §-ai értelmében tékozlás miatt gondnokság alá helyezett egyén azonban, az 1877: XX. tcz. 32. §-a értelmében, mind a vagyon kezelésében, mind cselekvési képességében korlátozva van. A köteles rész biztosítása czéljából elrendelt zárlatnak tehát más jogkövetkezménye van, mint a tékozlás miatt elrendelt gondnokság alá helyezésnek ; a miből önként következik, hogy a köteles rész biztosítása iránt a zárlat gondokság alá helyezés nélkül is elrendelhető. 42. Az 1892: XXV. tcz.-be beczikkelyezett nemzetközi egyezmény 31. czikke 1. pontja értelmében a vasút oly árunál, amely a díjszabás határozmánya alapján nyitott kocsin szállíttatott, a fuvarozás ezen módjával járó veszélyből eredő kárért nem felelős, és ugyanezen czikk utolsó bekezdése értelmében ha a kár az eset körülményei szerint ezen veszélyből keletkezhetett, az ellenkezőnek bebizonyításáig azt kell vélelmezni, hogy tényleg abból keletkezett. A vasút tehát csak abban az esetben köteles a kárt megtéríteni, ha bebizonyittatik, hogy az elégés az eset körülményei szerint nem keletkezett a nyitott kocsin való fuvarozással összekötött veszélyből. E tekintetben nem tesz különbséget, hogy a nyitott kocsit a vasút a feladó kifejezett kívánságára vagy a díjszabás határozmánya alapján választotta-e. (1898 május 31. 368. sz. a.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: D. L. Schnabel Söhne czégnek, a m. kir. államvasutak elleni 1372 márka