Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XII. kötet. (Budapest, 1899)
83 bünper irataiból kétségtelenül kiderül az, hogy a büntető perben vádlottként szereplő alperes F. József D. Jánost, a kinek jogutódai részére a kártérítés igényeltetik, megölte ; a bűnvádi eljárás azonban nevezett vádlott ellen azért lett megszüntetve, mert bebizonyult, hogy F. József időszakonkénti tébolyban szenved és ennélfogva a büntetendő cselekmény elkövetésekor akaratának szabad elhatározási képességével nem birt. Helyesen fejtette ki az elsőbiróság Ítéletében, miszerint az a körülmény, hogy valamely tiltott cselekményt akaratának szabad elhatározásával nem biró egyén követ el, ez őt a cselekményéből eredő magánjogi felelősség terhe alól fel nem menti ; a miből következik az, hogy a büntető bíróságnak oly határozata, melylyel a büntető eljárás a büntethető cselekmény bebizonyítása daczára a Btk. 76. §-ának alkalmazásával szüntettetik meg, nem zárja ki azt, hogy a tiltott cselekmény elkövetője ellen vagyonjogi követelések érvényesíttethessenek. Tekintve tehát, hogy a bünper adataival bebizonyitottnak veendő, hogy alperes F. József néhai D. Jánost megölte, tekintve, hogy a felperesként fellépett egyének kétségtelenül olyanok, a kiknek eltartásáról a megölt gondoskodni tartozott ; tekintve, hogy a bünper adatai s maga az eljárást megszüntető határozat egyáltalában nem tüntet fel oly körülményt, melynél fogva a kárt okozó cselekmény bekövetkezte kizárólag a megölt terhére volna visszahárítható ; mindezeknél fogva az 1. rendű alperes F. Józseffel szemben a kártérítésre való kötelezettséget megállapítani kellett. De ez a kötelezettség megállapítandó volt a 2. r. alperessel szemben is, mert a per során beigazolást nyert, hogy elsőrendű alperes D. Jánosnak 1891 április 20-án történt megöletése után rövid időre, vagyis május 4-én, a dárdai 72. számú telekjegyzőkönyvben foglalt, tulajdonát és egyedüli vagyonát képező ingatlanát ajándékozási szerződéssel nejére, másodrendű alperesre átruházta ; tekintve tehát, hogy felperesnek kártérítésre vonatkozó igénye az ajándékozás idejében már fenállott ; tekintve, hogy a megajándékozott az ajándékozónak az ajándékozás idejében már a fenállott tartozásáért az ajándék értéke erejéig felelős, 2. r. alperessel szemben is a kártérítési kötelezettséget megállapítani 6*