Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

57 felülfoglaltatók kérelmére elrendelt árverés kitűzése után eladta, állítja azonban, hogy a vételárat a nevezett felülfoglaltatók követelésének kielégítésére fordította ; állítja továbbá, hogy az alapfoglaltató S. S. követelését ennek ügyvédje az időközben elhalt P. G. kezéhez lefizetett 235 írttal szintén kielégítette ; minthogy pedig a K. M. ügyvéd vallomásával bizonyítva van, hogy vádlott a S. és K. követelését valóban kifizette ; s minthogy a végtárgyalás adataival nem lett megczáfolva vádlottnak azon állítása, hogy a S. S. követelését a P. G. ügyvéd kezéhez kifizette, s azon körülmény, hogy S. S. részéről az árverés évek óta nem szorgalmaztatott, a vádlott állítását látszik támogatni ; s.minthogy még abban az esetben is, ha a S. S. követelése valóban fenáll, tekintve, hogy a vádlottól lefoglalt ingók elhasználható dolgok voltak, jogában áll vádlottnak azok helyett más, hasonló értékű dolgokat árverés alá bocsátani ; azon körülmény pedig, hogy vádlott ily kielégítési alapul szolgálható s a lefoglaltakat helyettesítő dolgokkal nem bir, csak az árverés megkísérlése utján volna megállapítható ; ezekhez képest a sikkasztásnak tekintendő bűntett tényálladéka fen nem forogván, a szegedi kir. tábla ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben ezen és az abban előadott indokoknál fogva. 29. A sommás elj. 139. §-ának második bekezdése a peres kérdés tekintetében a pertársak között olyan jogviszonynak létezését tételezi fel, melynél fogva az valamennyire nézve csak egységesen dönthető el, a minek esete igényperekben az alperesként perben álló több foglaltatóra nézve nem forog fen. (1898 február 1. H. I. sz. a.) A m. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság: A felfolyamodásnak hely nem adatik. Indokok: A sommás eljárás 139. §. második bekezdése a peres