Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

4o Felperes panasza e részben alaptalan, mert a felebbezési bíróság tényként megállapította azt, hogy a végrehajtást szenvedő Sz. Szabó Imre az 1895 július i-én kelt ajándékozási szerződés szerint összes ingó és ingatlan vagyonait felperesre átruházta, s a felperes és végrehajtást szenvedő között létesített ügyletet az arról felvett okirat tartalmának megfelelően helyesen minősítette ajándékozási szerződésnek, már pedig általánosan elfogadott jogszabály az, hogy a megajándékozott az ajándékozónak az ajándékozás idejében fenállott adósságaiért felelős. Ha már most az oly hitelező, kinek követelése az ajándékozás idejében fenállott, abba a helyzetbe jő, hogy az ajándékozó tulajdonát képezett, de elajándékozott vagyonokat végrehajtási foglalás alá vehesse, ez esetben a megajándékozott igénylő felperes ellenében a végrehajtató hitelező a végrehajtási foglalás fentartása czéljából jogosítva van nemcsak önálló kereset, hanem kifogás alakjában is az ajándékozási jogügylet hatályát megtámadni, a nélkül, hogy előzetesen az ajándékozási szerződés érvénytelenítését kérje, melyre egyébként keresetjoga sincsen, mivel a hitelező keresettel is csak azt kérheti, hogy a megajándékozott az ajándékba kapott vagyonból a hitelező kielégítését tűrje. Ily helyzetben, minthogy igénylő felperes maga sem állítja, tehát nem vitás, szemben az ajándékozási szerződés tartalmával, hogy végrehajtást szenvedőnek az elajándékozott vagyonokon felül más vagyonai is lennének, melyekből a végrehajtató hitelező követelésére nézve kielégítést nyerhetne, a felebbezési bíróság a jogszabályt helytelenül nem alkalmazta akkor, a midőn felperest igénykeresetével elutasította. Panaszolja továbbá felperes, hogy keresetének elutasításával a jogszabály a részben is megsértetett, hogy nincsen meg az a feltétel, a mely szerint ő az ajándékozott vagyon erejéig a végrehajtatónak felelős lenne, mivel a végrehajtató követelése az ajándékozás idejében fen nem állott, a mennyiben az iránt a kereset az ajándékozási szerződés keltével egy napon tétetvén folyamatba, és csak az ajándékozás megtörténte után lett a végrehajtató követelése megítélve, és azután lett az feltétlenné és lejárttá. Ez a panasz is alaptalan, mert a felebbezési bíróság ítéletének tényállásában meg van állapítva, hogy a végrehajtást szenvedőnek az a kötelezettsége, melyből vele szemben a pénzbeli marasztalás