Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

*9 szerződésnek is volna tekinthető, e szerződés a felperes és végrehajtást szenvedő közötti jogviszonyokat szabályozván, annak hatálya az I88J : LX. tcz. 96. §-a rendelkezésénél fogva az igényper keretében meg nem bírálható és továbbá, hogy végrehajtást szenvedő végrehaj tatónak nem egyenes adósa, foglaltató alperes követelése az egyenes adóssal szemben biztosítva van, s igy felperes ellen a követelés iránti szavatosság annál kevésbé állapitható meg, mivel nem lett kimutatva, hogy a követelés az egyenes adóson részben vagy egészben behajtható nem volt. E panaszok azonban alaptalanok, mert megjegyezve azt, hogy az a kérdés, hogy a végrehajtató követelése végrehajtást szenvedővel szemben fenáll-e vagy sem, továbbá, hogy a követelés minő jogi alapból származik és harmadik személyeknél egyébként is biztosítva van-e vagy nincs, az igényper keretébe nem tartozik, a végrehajtást szenvedő hitelezője az általa lefoglalt tárgyak iránt inditott igényperben az állandó birói gyakorlat szerint jogositva van, az igénylővel szemben kifogás utján megtámadni az igény alapjául szolgáló átruházási szerződésnek irányában való joghatályosságát oly esetben, ha, mint a jelen esetben, a felebbezési bíróság Ítéletének tényállásában meg van állapítva, hogy a hitelezőnek követelése az ajándékozást megelőző időből származik és az átruházási jogügylet megkötése következtében a követelésének kielégítésére szolgáló fedezeti alap elvonásával károsodik és pedig annál is inkább, mivel felperes nem is állította, hogy végrehajtást szenvedő a követelés fedezésére szolgálható más vagyonnal is birna ; mert továbbá a felebbezési bíróság akkor, a midőn a B. a. átruházási szerződést ajándékozási szerződésnek minősítette, jogszabályt nem sértett, minthogy a B. a. átruházási szerződésben nem foglaltatik intézkedés az iránt, hogy az átvevő felperes az átruházó végrehajtást szenvedő tartozásai tekintetében a hitelezők irányában személyes kötelezettségbe lépett volna, az edig, hogy felperes az átruházott ingatlanokat terhelő jelzálogi tartozásokat dologi teherként elvállalta, a szerződést a jelen per tárgyát képező ingók tekintetében visszterhes szerződéssé nem minősiti. Minthogy tehát ezek szerint a B. a. ajándékozási szerződésnek helyesen minősíttetett, az, mint ilyen, az ajándékozó hitelezői2*